Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

Volt azonban egy másik eleme is ezeknek a tanúvallomásoknak. Méghozzá az olyannyira fontos időtényező. Az hogy vajon valóban igazolható a loesmándi pallosjog időben hosszú régi és zavartalan birtoklása. Úgy tűnik, nem, hiszen a locsmándi gyakorlat egészen friss és újkeletű. Mint ahogy az országos vásártartási jog is csak néhány éve került Locsmand birtokába egy alsószakonyi tanú szerint. Mindezek azt mutatják, hogy valóban létezett egy kormányszéki szándék arra, hogy Locsmand státuszát megerősítsék. Mind önkormányzati, mind piactartási joggyakorlat szempontjából. Nem képzelhető el máskülönben, hogy Locsmand kormányszéki jóváhagyás nélkül valósította meg a vitatott intézményeket. Éppen ezekből a tanúvallomásokból derült ki először, hogy változás volt észlelhető a kormányszék részéről Locsmand javára még a Choron-Kőszeg vita idején. Feltehetően azért, mert a főhatóság előkészületeket tett Choron János és örökösei mint nemzeti-magyarpárti zálogbirtokosok akaratával szemben. A locsmándi kísérlet mögött tehát a kormányszék állt. Következményei is egyértelműek voltak, hiszen az eleinte két szereplős vita ily módon lett három szereplős. S szinte várható volt, hogy Nádasdyné Choron Margit idején a kormányszéki kedvezményezés Locsmand javára érvényesül, mégha eszközjellegén ez nem is változtatott. 6. A locsmándi pozíciók megerősödése A kőszegiek által állított tanúk nem minden kérdésre tudtak válaszolni a Dauchncrféle húsz pont előterjesztésekor. Locsmand azonban igen. 1585 végén, de még a kormányszék február 5-én kiadott utasítása szellemében nyújtotta be feleletét a főhatóságnak. Ebből kiderült, hogy egy jottányit sem engedett abból a meggyőződéséből, hogy szabadalmai újkeletűek. Abból sem, hogy Locsmándnak szabadalmaik mezővárosi státuszt biztosítanak. Locsmand igazolni tudta, hogy nem egy, hanem évi két országos vására volt. Az egyiket a június 15-ét, azaz Szent Vid napját követő vasárnapon tartották. A másikat október 13-án, Szent Kálmán napján. Ami pedig a 'Landgericht' vagy 'Gegendrecht' gyakorlását illeti, Locsmand továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy ennek a jognak is régi birtokosa. Ebben a nyilatkozatban Locsmand a következőképpen definiálat: „das gannze Gegendt Recht,Auch von dem schloss vnnd Herrschafft Günss". Ebből kitűnik, hogy a 'Gegendrecht' valóban a 'Landgericht' szinonimája, amelybe a vár és az egész uradalom pallosjoga is bennefoglaltatik. Legalábbis Locsmand értelmezésében. Ehhez ped ig 12 f alu, Locsmand és az egész kerület hozzátartozik (die ganze Gegendt). Ennek megfelelően az elfogott gonosztevőkre vonatkozó kiadatáskényszerben nem a kőszegi vár, hanem Locsmand volt a kedvezményezett. A falvak ezért Locsmándra fizették az 1 krajcáros illetéket. Ugyanakkor azt is állította Locsmand, hogy nem nekik volt Choron Jánossal vitájuk, hanem Kőszegnek egy már meghozott halálos ítélet végrehajtása kapcsán. A locsmándiak tanúkkal kívánták bizonyítani, hogy erre csak azért került sor Kőszegen, mert a hóhér már odaérkezett. A hóhérküldés gyakorlata valóban nem volt ritka akkoriban a pallosjoggal felruházott helységek és uradalmak között, ha az éppen érintett nem rendelkezett szerződtetett hóhérral (Freimann). Kőszeg az eset kapcsán azt mondta volna Choron

nak: „Er solle, wo