Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

dón vagy az uralkodó főhercegen keresztül befolyásolása alatt tartsa az elzálogosított területek bírói intézményeit. Közvetlen és közvetett eszközökkel egyaránt. Egy 1585 végén kiadott bizony ságlevél (Attestata) szerint közel ötven tanú meghallgatására került sor tizenegy helységből. Pedig ebbe nem számítottuk bele a gencsi kollektive kihallgatottakat. A kőszegiek által állított tanúknak egy bővebb névsora (Der vonn Gunns Zeug Namen) szerint ekkor tizenkilenc helységből hívtak tanúkat. A két forrás egybevetése szerint több mint húsz helység el is küldte a kért tanúkat vagy fordítva, alkalmasint a megbízottak szálltak ki a helyszínre. A két forrás egybevetése árulta el, hogy mely kérdésekre tudtak a megkérdezettek válaszolni. így példának okáért sokan emlékeztek arra, hogy az urbáriumokban is szereplő három napos kiadatási kényszerben nem Locsmand, hanem a kőszegi vár volt a kedvezményezett. Továbbá, hogy a várból sohasem Locsmándra, hanem Kőszegre adták át ítélkezésre és végrehajtásra az elfogottakat. Valamennyi tanú egyetértett abban, hogy Locsmand csak falu jogállásssal rendelkezett. De voltak a tanúk közt olyanok, akik azt vallották, hogy Locsmand csak legújabban kezdett ítélkezni (nur erst newiieh Ihr gericht angefangen) és ezt a hatalmat csak újabban gyakorolták (dieses gewalts aber vnderstehen sy Sich erst newlich), de csak rövid ideig. Az asszonyfalviak vallomását a zsiraiak azzal egészítették ki, hogy a locsmándiak összesen nyolc személy felett ítélkeztek. A borsmonostori uradalomból érkező tanú pedig el is mondta, hogy mennyire csodálkozott azon az újításon, hogy Locsmand valakit titokban kicsempészhetett a várból ítélkezésre. De azon még inkább, hogy Kőszeg urai (die Herrn von Güns) elnézték ezt a locsmándiaknak. Ez valóban megtörtént. Locsmand azt a bizonytalan, átmeneti időszakot használta ki, amikor Choron János már, Nádasdyné Choron Margit még nem volt a vár birtokában. Igazi újdonsággal azonban a zsirai, a halasi, a répcemicskei és a gencsi tanúk szolgáltak. Szerintük ugyanis a locsmándiaknak volt bitófájuk, de ezt a csepregiek a püspök parancsára (aus beuelch des Bischoffs) kivágták. Először Pál ispán idején léptek közbe hasonlóan a csepregiek. Ahányszor felállították a locsmándiak az akasztófát, annyiszor döntette ki azt Pál, csepregi ispán. Csepreg szerint ugyanis nem volt Locsmándnak joga arra, hogy kivégzőhelyet építsen magának (Auch kein richtstatt Zu halten befuegt gewest). Az már a Choron-Kőszeg vita kapcsán is kiderült az 1581 - es tanúvallatásokból, hogy milyen aktív szerepet játszott a pártatlan bíróság Sopron vármegyei tagja, Csepreg mezővárosa a Kőszeg városi álláspont elfogadtatásában. De hasonlóan nyilatkoztak Nádasdy Ferenc csepregi officialisai is. Ott János ispánról esett szó, itt Pál ispán intézkedéseit említették a tanúk. S persze Nádasdy Ferenc esperes püspökét, akinek a parancsára újra ledöntötték a csepregiek Locsmand bitófáját. El lehet mondani ezek alapján, hogy a háttérben Locsmándnak erős ellenfele támadt, méghozzá a csepregi uradalom és az. esperesség nevében. Anélkül, hogy a három szereplős vita a kormányszék előtt négy szereplőssé vált volna, Csepreg tettlegesen is közbeavatkozott. Ezzel nemcsak azt igazolta, hogy nem tűrte Locsmand megerősödését, hanem azt is, hogy Locsmand valóban rendelkezett bitófával mint a pallosjoggyakorlásának egyik eszközével. Sőt, több esetben élt is a végrehajtással.