Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

vissza a kőszegi zálogbirtokos azon szándékát, hogy a tartományi ítélőszéket Locsmándra helyezze. Ezzel ugyanis nyíltan megsértette Locsmand vélt szabadságát, amely szerint az uradalomban a tartományi törvényszék (Landgericht) Locsmándot illette már régóta. A kőszegi bíró felfogása szerint ugyanis e településnek szabadsága megsértése címén már régen tiltakozni kellett volna a kormányszék előtt. Hovatovább a pallosjoghoz a 'Bannund Achtbrief ' formulával is rendelkezniök kellett volna, de világosan emlékezniök kellene, hogy ki volt e törvényszék bírája (Landrichter), azaz Locsmand vagy az uradalom embere: a mezőváros bírája avagy az úriszéké? Akárki lett légyen, külön felhatalmazás nélkül nem ítélkezhetett. A Landgerich t-nek mint az uralkodó ál tal adományozott, de a tartomány közvetítésével gyakorolt pallosjognak Locsmándra helyezése nem jelentette azt, hogy az uradalom erről ezzel le is mondott volna. Ezért Locsmand mezőváros hangoztatott szabadságát is sértette ezzel Choron János. A kőszegi bíró nyolcadik cikkelye ilyenformán az uradalom és annak egyik úrbéres helysége közti feszültséget juttatta kifejezésre. Benne lényegében arról esik szó, hogy ha Locsmand félti a pallosjog gyakorlására vonatkozó önállóságát Kőszegtől, akkor félteni kell az uradalomtól is. Ez a feszültség éleződött ki 1580 végén Kőszeg városa és az uradalom között is. Cho ron János bejelentette igényét a Landgericht-re, az uradalom területén gyakorolt pallos jogra. Minthogy a kőszegi uradalom viszonylag egységes területi képződmény volt, ezér a tartományi pallosjog (Landgericht) területi illetékessége egybeesett az uradalommal Ezért volt az, hogy ez uradalom zálogbirtokosai egyre nagyobb igényt formáltak rá. A szóhasználatban nemcsak a Landgericht kifejezés tűnt fel, hanem a Gegendrecht (kerületi törvénykezési jog) is. Az osztrák történeti irodalom lényegében már feldolgozta, hogy a mai Burgenlandban egykor volt helységekben hol rendelkeztek tartományi pallosjoggal (Landgericht-tel). Kőszegre és Locsmándra vonatkozóan ellentmondásos bejegyzésekkel lehet ebben a feldolgozásban találkozni. Az azonban általánosan elterjedt szokás volt, ami az 1569-es kőszegi urbáriumban is olvasható, miszerint három napos kiadatási kötelezettség terhelte az úrbéres helységeket, ha köztörvényes bűnözőt fogtak el az uradalomban. Persze a vita nem ezen az általánosan elfogadott kötelezettségen folyt, hanem azon, hogy kit illet a kiadott gonosztevők (malcfizische Personen) bebörlönzésének és a felettük való ítélkezésnek a joga. 1580. december 7-én II. Rudolf a kormányszék útján tiltotta meg Choron bárónak, hogy az uradalom területén elfogott bűnözőt kivégezze. Choron ugyanis az uradalom adminisztrációjával végeztette el büntetőeljárás valamennyi akkor ismert szakaszát: a szóban forgó személy kiadatását (Überantwortung), amelyet ugyan mind az urbárium, mind a kormányszéki előírások úgy írtak le, hogy az uradalom területén elfogott személyeket a kőszegi várba kell három napon belül kiadni, de aztán ál kell adni a városnak. A büntetőeljárás további szakaszának, így a vizsgálatnak (Examination a kihallgatásnak (Verhör) és az ítéletnek (Urteil) a foganatosítására ez idő tájt Kőszeg városa volt felhatalmazva az. uradalom területén elfogottak esetében is. Az ítélet végrehajtását (Execution) pedig a legszigorúbb feltételekhez kötötte a kormányszék. Ez volt az egyetlen útja és eszköze annak, hogy a törvényszékekkel betartassák a német vagy császári jogot, az 1533ban megjelent Carolina Conslitutio Criminalis-t. Ez pedig a nemzeti-magyar pártinak tartott Choron báró esetében nem volt biztosított, a 'Bann-und Aehlbricf formulával