Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

tette. Amennyiben az ítélkezés az élet és halál feletti döntés jogát is magába foglalta, azaz a vérbíróságot, annak 'Blutbann' nevet adtak. A jogot uralkodói adományozás révén lehetett megszerezni (Bannleihc). A tárgyalt régióban az alsó-ausztriai kormányszék állal kibocsátott uralkodói oklevél, az ún. Bannund Achtbrief tulajdonképpen a vérbíróság, a 'Blutbann' adott területre és meghatározott időre vonatkozó joggyakorlását jelentette. Ilyen volt példának okáért az 1589-ben kiadott II. Rudolf-féle kőszegi adományozólevél is, amely az éppen hivatalt viselő kőszegi bírónak név szerint, hivatali idejére szólóan egy esztendőre és csak Kőszegen engedte meg a pallosjog gyakorlását: „dass wir unserm getreuen Paul Dauchner, unserm Bürger zu Günss in derselben Stadt zu unserm Richter aufgenommen und ihm Bann und Acht bis zu Aussgang dieses Jahrs verliehen haben, wissentlich mit dem Brief, also dass er daselbst zu Güns und nicht weiter über das Blut zu richten haben solle". Nem véletlen tehát, hogy valamennyi félnek az a célja, hogy a Landgericht (Blutbann) megszerzéséért folytatott harcban megkapja az uralkodótól a Bannund Achtbrief formájában biztosított megerősítést. 4. Devecseri Choron János beavatkozása és annak előzményei A hosszúra nyúlt Kőszcg-Locsmánd vita egészét, s főleg annak előzményeit ismerve, egyre világosabb számunkra, hogy az egész vita előéletét a Choron János contra Kőszeg városa összeütközésben kell keresnünk. Az már Franz von Schönaich idején is feltűnt, hogy többször kitüntette Locsmándot azzal, hogy onnan keltezte levelét. Ez. ugyan nem mondható el devecseri Choron Jánosról, Kabold bárójáról. Azviszont igen, hogy alkalmasint Locsmándon akart ítélőszéket tartani. Choron János már nem élt, amikor 1585 végén a kőszegi bíró, Paul Dauchner, az akkor már folyamatban lévő locsmándi ügyben részletes kérdőívet (Fragstück) állított össze. Ezeken a kérdőpontokon jól érzékeltethető, hogy azokat jogban jártas ember szedte össze. Paul Dauchner kirchschlagi származású volt. 1549-ben iratkozott be a bécsi egyetemre. 1559-ben még német tanítóként működött Kőszegen, de 1560-ban már elnyerte a kőszegi jegyzői állást. Nem kevesebb mint huszonnégy évig, csaknem egy emberöltőig ő látta el a jegyzői hivatal feledatköreit, amikor aztán 1584-ben városbíróvá választották. Kitűnő jogi felkészültségét bizonyította már több alkalom is. 1560-ban hivatalát azzal kezdte, hogy összeállította a híres kőszegi formuláskönyvet (Formularbuch), amely a hivatali írásbeli és szóbeli rendtartás, valamint a peres és peren kívüli eljárás mikéntjének mintagyűjteménye. Minthogy a város és neuhofi Jurisics kormányszéki vitában Dauchner látta cl 1567-1571 közt Kőszeg jogi védelmét, rendkívül nagy tapasztalatra tett szert az ilyen illetékességi vitákban. Az of f icialitás elvének megfelelően a bíró állította össze a tanúkihallgatás kérdéscsomagját. Pedig ekkor Christoph Gclharius töltötte be a jegyzői hivatalt, sőt Bécsben is tartott a város egy jogi képviselőt a kormányszék előtt Michael Eham személyében. Azt azonban, hogy ki képviselte Locsmándot ekkor, még nem sikerült kideríteni. Ugyanakkor a kőszegi vár udvarbíráit jól ismerjük ebből a korból. A Dauchner által összeállított cikkelyek között sorrendben a nyolcadik a Choron-korszakra vonatkozik. Lényegében arra keres választ, hogy Locsmand miért nem utasította