Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

3. Jogtörténeti következmények A fent vázolt koronazálog-státusz következménycinek egyik legösszetettebb kérdése jogtörténeti természetű. A locsmándi vita ennek valóságos tárháza. Nagy a kísértés arra, hogy az egész ügyet a pallosjog körül kirobbant vitára szűkítsük le. Nem erről van szó. Sokkal inkább arról az alsó-ausztriai tartományi kormányzati és rendi szándékról, hogy az „Ausztriának elzálogosított fekvő jószágok" magánjogi zálogstátuszát közjogivá változtassák és véglegesítsék a főhercegi kamarai hovatartozását. Azaz, leszakítsák a Magyar Korona testéről. Minthogy osztrák részről nem tekintették az. elzálogosítást átmenetinek, nem csodálkozhatunk azon, hogy az udvar szempontjából jól követhető következetességgel folyt a nyugat-magyarországi berendezkedés. Ennek egyik intézményesített formája a jogi intézmények meghonosítása volt, természetesen osztrák mintára, amely esetünkben majd mindig alsó-ausztriai tartományit jelent. Ezért fogadta és kezelte az alsó-ausztriai kormányszék idegenkedve a Csepreg, Szombathely, Rohonc és Kőszeg közreműködésével létrejött ún. „pártatlan bíróságot" (unparteiisch Geding, unparteiisches Recht). Itt ugyanis egy nyugat-magyarországi, történeti eredetű városjogszövetség küldött bíróságáról volt szó. Az egy Sopron vármegyei és három Vas vármegyei „szabad város és mezőváros" (freie Städte und Märkte) ítélkező bíróságban történt egyesülése — merthogy végrehajtást nem eszközölhetett — roppant mód zavarta a bécsi kormányzatot. Egyszerűen azért, mert a négy város lörvényismerő ülnökei a maguk jogszokása alapján alakították ki az ítélethozatalhoz szükséges állásfoglalásaikat. Ez pedig nem tetszett a kormányszéknek, amely mind az alanyi, mind az anyagi, az eljárásjog területén érvényesíteni a karta az osztrák mintákat. A magyarországi állapotokra jellemző általános kodifikálatlanság érdekes módon nem tette könnyebbé az e téren előbbrejáró német tételes jog meghonosodását. A szombathelyi tanács bíráskodási gyakorlata ekkortájt „az ország törvényeire", valamint a „Hármaskönyvre" való tételes hivatkozásokkal tarkított. S minthogy Kőszegre egyre több olyan megjegyzéssel ellátott utasítás érkezik, hogy a császári jog szerint (laut kaiserlichen Rechten) kell ítélkezni és a végrehajtásokat eszközölni, ezt is bizonyítéknak tekintjük. Bizonyítéknak arra, hogy a pártatlan bíróságok magyarországi városi, illetve mezővárosi ülnökei is a magyar szokásjoggyűjlemény alapján döntöttek. Ezt persze a saját szokásjoggyakorlatnkkal egészítették ki. Ezért akarta az uradalom is, de a kormányszék is 1531-1643 között többször is „megszállni" a pártatlan bíróság eme különös magyarországi intézményét e térségben. Oly módon, hogy más városok, alkalmasint alsó-ausztriai városok és mezővárosok beépítésével kísérletezett. Természetesen egészen más a helyzet az. elzálogosított területen fekvő városok városi bíróságával (Stadtgericht), az uradalom vértörvényszékévcl (Landgericht) és az úriszékkel (grundherrliches Gericht), amely mint látni fogjuk nem feltétlenül jelentett szabad ispánsági jogot. Amikor 1647-ben megkezdődtek a tárgyalások a záloguradalom és a zálogváros visszacsatolására vonatkozóan Prágában és Pozsonyban, akkor Kőszeg városa nyomban