Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Szende Katalin: A nők szerepe a kézműiparban a késő középkorban a soproni és a pozsonyi végrendeletek tükrében
lásának fedezetét teremtették meg. ' A céhek szakmai felügyeletet is elláthattak, ha az örökséget fel kellett osztani az örökösök között. Paul Spieß, 1487. (PT. 209.r) ,Jtem zeug und zallen schaff ich meinen drein kindern vnd meiner hausf raw .. .und sull durch dj erber maister Vischer besieht werden damit hinfur nicht krieg erstand." A céhek mint tökeforrások is működhettek, pénzt adtak kölcsön a tagoknak, és ezt gyakran az örökösöknek, köztük a feleségeknek kellett visszafizetniük. A szóban forgó összegek általában elég kicsik voltak, a már említett tőkehiány itt is éreztette hatását. Mint részben vallásos intézményeknek, a céheknek fel kellett venniük a versenyt a városban működő más testületekkel. Az esetek többségében úgy tűnik, hogy az utóbbiak sokkal népszerűbbek és sikeresebbek voltak, még a kézművesek és nőrokonaik is jóval jelentősebb összegeket hagytak rájuk, mint "saját" szervezeteikre. A végrendeletek felvilágosítást adnak a kézműves-feleségek és özvegyek vertikális irányú társadalmi kötődéseiről is. Egy csoportjuk, különösen a mészárosok, szűcsök, tímárok és nyergesek nőrokonai, kapcsolatban álltak a város vezetőivel, a leggazdagabb patríciusaival is, vagy maguk is közéjük tartoztak. Időnként önbecsülésüket végrendeletükben is kifejezésre juttatták. Helena, Georg Tobler Kursner hauswirtin, 1 524. (Házi II/ 1.414.) „.. .meiner seel mit erstem, subenden vnd dreissigisten, wie sich meinem stanndt nach gezimbt, beganngen werden." A család fel törekvő ambícióit gyakran házasságokkal is megerősítették: jómódú mestereklányaikat rangos patríciusokhoz igyekeztek férjhezadni, ill. a városi elitből kerestek feleséget maguk vagy fiaik számára. A kevésbé tehetős kézműves feleségek vagy özvej^yek egy jelentős csoportja vagyonos polgároknál állt állandó vagy alkalmi szolgálatban. * Ezek a nők általában nem kapcsolódtak be férjük munkájába, hanem szolgálatukkal igyekeztek javítani a család anyagi helyzetén. Eközben alkalmuk volt megismerkedni az előkelőbb körök életével és szokásaival, és ez hatással lehetett családjuk életmódjára is. A végrendeletekben leggyakrabban oly módon fordulnak elő, hogy úrnőik pénzt ill. ágyneműket vagy ruhákat hagytak rájuk, ezáltal a divatos darabok egyre alacsonyabb társadalmi állású nők birtokába kerültek. Lucia Meindlin wiltib, 1494. (PT. 243.r) „... dem Leb sehnst er schaff ich ain fl ... vnd seiner hausf rawn meinen schlechtem mantel. .." Margeretha filia Schönbergers, 1495. (PT. 253.r) „der Wolfgang Schneiderin schaff ich das pctt.dorauf ich in meiner kranckhait gelegen bin. .." Mivel a szolgálókat gyakran csak keresztnevükön említik, számos alkalommal nem tudjuk a kézművességhez fűződő kapcsolatokat kideríteni. A módos iparosok szintén alkalmaztak szolgálókat, akik a házimunka mellett a műhelyben is segédkezhettek. 25 ^ Érdemes szót ejteni a kézművescsaládokhoz tartozó nők és a papok kapcsolatáról is. Mint már említettük, a kézművesek számára a társadalmi emelkedés egyik lehetősége volt, ha fiukat — gyakran az egész tágabb rokonság összefogásával — taníttatni tudták, és az a papság soraiba lépett. Ezért is említ olyan sok kézműves felesége vagy özvegye papot
