Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kubinyi András: Városaink háborús terhei Mátyás alatt
Az osztrák háború is növelte a király zsoldosigényét. Az 1486-os adatot, amikor Mátyás hajlandó volt megtéríteni a zsoldot, már említettem. Ilyenre később nem került sor, 1487 februárjában Sopron kap parancsot, hogy küldjön 60 gyalogost, de úgy, hogy azok még az éjszaka megérkezzenek. 6 * (Bécsújhelyt ostromolta a király.) Áprilisban ugyancsak a bécsújhelyi ostromhoz küldet öt napra Pozsonnyal 100 gyalogost. 77 * 1490-ben újra Pozsony kap parancsot 80 gyalogos küldésére. 78 * A városi zsoldosokat a fenti adatok szerint a király, vagy kapitányai csak rövidebbhosszabb időre vették igénybe, de nem egyszer meghatározott időre is kérték őket. Fennmaradtak Mátyás ausztriai uralma idejéből 1485-1488. között Bécs város számadásai, és itt pontosan ugyanazt látjuk, mint a hazai városoknál. Az 1486-os számadásban a Bécs által kiállított zsoldosok fizetésére csapatonként és szolgálati időnként a következő adatok maradtak fenn. A város védelmére 50 gyalogos 24 hónapra. 48 gyalogos 14 napra, 47 gyalogos hat hétre, 45 gyalogos három hétre, 32 gyalogos nyolc hétre, 32 gyalogos 14 napra, kilenc gyalogos három hétre, 32 gyalogos három hétre, 23 gyalogos 14 napra, 20 gyalogos nyolc napra. Kétszer fordul elő, hogy a város felvett gyalogosokat, de nem volt rájuk szükség, így elküldték őket, de az első zsoldrészietet ki kellett fizetni. Egyszer 70 főről volt szó, másodszor 12 emberről 14 napra, ezeket Kropac királyi kapitány küldte vissza. 79 *Ha leszámítom a város állandó őrségét, amelyet két évre vettek fel, az időpontok nyolc nap és hat hét között, a csapatok 9 és 48 fő között váltakoztak. A következő, 1487-es évben, miután ez évben már elesett Bécsújhely, már kevesebb zsoldosra volt szükség. 20 fő 16 hétre, 16 fő 14 napra és 34 egy hétre lett a város által fizetve. Ezen kívül 10 főt egy alkalomra kíséretként fogadtak fel. Igaz, többször került sor ágyuk és tűzmesterek küldésére is. 80 ^ Ezek az adatok azt mutatják, hogy Mátyás seregeiben a városi —zömében gyalogos, Erdélyben azonban inkább lovas— zsoldosok nem állandóan vettek részt. Egy-egy alkalomra, általában rövidebb időre vették fel őket. így a király seregének létszámáról kiszámított adatok, amelyek általában egy adott pillanatban fegyverben álló sereg létszámát bizonyító forrás alapján készültek 8 *nem feltétlenül megbízhatók. Az a tény, hogy a király városaitól olykor egész gyors határidőre és igen rövid szolgálati időre kért és kapott zsoldosokat viszont igen tanulságos következtetésekre ad alkalmat. A legtöbb városban akadt szép számban elég ember, aki hajlandó volt akár csak egy hétre is fegyvert fogni. Külön tanulmánynak kellene egyszer feldolgozni a zsoldosok személyi összetételét, honnan származtak, és mivel foglalkoztak akkor, amikor nem űzhették a hadi mesterséget. Jelenleg az a benyomásom, de ezt konkrétabban kellene megvizsgálni, hogy bár a városi szegényebb lakosság nem hiányzik közülük, de inkább idegenek voltak. Ezért is izgalmas a kérdés, hogy mit csináltak azalatt, amikor nem katonáskodtak. Előfordulhatott természetesen, hogy egy városban nem akadt elegendő zsoldosságra vállalkozó, ezért utalt erre többször az erdélyi vajda, hogy Brassó alkalmazza a levert román trónkövetelő ujabb szolgálati lehetőséget még nem kapott katonáit. Az esetek többségében azonban a város egyben a zsoldosfogadás piaca is volt. Ezt több adat igazolja. így pl. 1467-ben Mátyás Szántai Mátyást küldte Kassa, Eperjes, Bártfa és Lőcse városokba, valamint Szikszó mezővárosba zsoldosfogadás végett. * 1481 -ben pedig Huszti Bálint közölte Bártfa bírájával, hogy hirdesse ki, miszerint ha valaki a király szolgálatába akar állni, jelentkezzen nála Kassán. ' * Bécs városa is több ízben kihirdettette királyi parancsra, hogyha valaki zsoldosnak akarja magát felfogadlatni, jelen tkez-
