Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Házi Jenő: Kiegészítések a soproni patikák hőskorához (Dr. Nikolics Károly előszavával)

Még mielőtt Heringshauser Pál eltávozhatott volna Sopronból, olyan csúf erkölcsi vonatkozású pletyka kezdte ki őt, és a város volt főjegyzőjének, Dobner Sebestyénnek Rozina nevű lányát, amely végsőkig elkeserítette mindkettőjüket. E pletyka szerint titokban szerették egymást. E tiltott viszonyból gyermek született, kit meg is kereszteltek volna teljes titokban, majd ezt a gyermeket elevenen a dajkája elásta a présházban. Az egész város lakossága e szörnyű rágalom hatása alatt állt heteken át, és nagy izgalommal várta a fejleményeket. Úgy a patikus, mint a lány a legkellemetlenebb vallatásokat voltak kénytelenek elszenvedni, mert ha e vádak igaznak bizonyultak volna, mindkettőjükre halálos ítélet várt volna. A városi tanács addig nyomozott, amíg Frank Balázs volt városi majorgazda személyében megtalálta e szörnyű rágalom szerzőjét, akit arra ítélt, hogy dobszó mellett összegyűlt közönség előtt a város főterén nyilvánosan vonja vissza hazug hírét, miközben többször üssön a szájára (1609.évi tjkv. 133-7.slb. 1. Dobner alatt a polgári családokat!). Heringshauser Pál patikáját Marb Tóbiás vette meg, akire vonatkozólag 1611- bői a tanácsjegyzőkönyv az alábbi esetet jegyezte fel. Marb patikus és Stock nevű soproni lakos csákányaikkal játszottak egymással. Ez ajáték csakhamar eldurvult, mert Stock a csákány nehezebb végével úgy hátba vágta a patikust, hogy azt úgy kellett felszedni a földről, és ágyba fektetni. Természetesen a folytatás már a bíróság előtt zajlott le, ahol Stock körömszakadtáig azt állította, hogy ő a patikust csupán a csákány nyelével ütötte meg. Ennek a szokatlan játéknak azonban számos szemtanúja volt, akik kivétel nélkül úgy vallottak, hogy Stock a csákány boldogabbik végével vágta hátba, mire a bíróság Stockot 10 forintra ítélte el. (Tjkv. 403-5.) Marb Tóbiás patikus nem volt hosszú életű, amennyiben 1613-ban már eltemették, az utódja pedig, Sotgräber György még meg sem melegedett Sopronban, amikor a városi orvossal máris olyan súlyosan összeveszett, hogy 1613. szept. 2-ra a tanács mindkettőt megidézte, és lelkükre kötötte, hogy legyenek békességben. Ez a komoly figyelmeztetés használt is, mert annak, hogy ismét ellentét merüli volna fel köztük, már semmi nyomát sem találtam (Tjkv. 195.). Ellenben a közgyűlés 1614-ben vele szemben is felpanaszolta, hogy igen drága (31.pont.). Amikor ez a panasz nemcsak 1619-ben (ló.pont.), hanem 1620-ban is megismétlődött (12.pont.), a tanács azt a megjegyzést tette, hogy mivel már 2 patika működik Sopronban, meg kell várni, hogy miként fognak viselkedni. Ezzel a kijelentéssel, hogy Sopronban már 2 patika szolgálja a közegészségügyet, a hőskor a patikatörténet szempontjából lezárult, hogy helyet adjon a további fejlődés 2-ik fokozatának, amikor már 2, majd nemsokára 3, 1676-ban pedig már 4 patika állhatott egymással nemes versenyben (Tjkv.485.). Amennyire meg lehet állapítani, 1620-ig bezárólag, kizárólag német nemzetiségűek voltak a soproni patikusok, akiknek származását ugyanis ismerjük. Kivétel nélkül németlakta területről jöttek. Carl Lőrinc patikus Thüringia Langensalza helységéből, utódja: Seidl Péter Meissen tartomány Lichtenslein helységéből, a Heringshauser testvérek, János és Pál a közeli Bécsújhelyből származtak, míg Marb Tóbiás patikus öröksége Nörlingen város tanácsánál van őrizetben. Azért Sopron városa is adott két patikust a XVI. században. Az egy ik Steinpeck Ferenc, akire Kastner János soproni polgár özvegye, Orsolya asszony 1539-ben megírt végrendeletében egynyolcad nagyságú Watzer-dülőbeli szőlőt hagyományoz hálából azért, mert öregségében hűségesen ápolta (II.2.127.). A másik pedig Zwickl Mihály, Zvvickl Orbán soproni polgár és nejének Ott iliának egyetlen fia,