Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Házi Jenő: Kiegészítések a soproni patikák hőskorához (Dr. Nikolics Károly előszavával)

tüzelőfáért a tanácsnak köszönetet mondott, egyben közölte, hogy mivel Bécsben egy patikát vett, és ezért a soproni patikáját a városnak felkínálja megvételre, de ha nem vennék meg, akkor is kér a várostól 200 ft kölcsön t, mely után kamatot is ha jlandó fizetni, mivel Bécsben a patika árában még adós (lad.XXTV. et.Y. fasc. 16 nr. 1111/3.). A városi tanács óvakodott attól, hogy patikát vegyen, mert tapasztalásból tudta, hogy mindig könnyebb búsulni, mint cselekedni, ebben az esetben egy patikát elvezetni. Ezért hosszas tanakodás után végre abban állapodtak meg, hogy Heringshauser János átveszi a bécsi patikáját, és maga helyett Sopronban az öccsét állítja, ki Pál névre hallgatott, és aki szintén kitanult patikus volt, és már néhány év óta Bécsben szolgált. így is történt ez 1603. őszén, amikor ez a helycsere végbement. Abban az időben két orvos működött Sopronban: az egyiket Armbruster Jánosnak, a másikat pedig Ribstein Jánosnak hívták, aki Lackner Kristóf mostohaanyját, Consul Annát bírta feleségül. Ez a két orvos egymás között sem tudott megférni. Lehet, hogy kenyéririgység, de lehet, hogy vetélykedés volt ennek az oka, de abban csodálatosan egyetértettek, hogy együttes erővel szidták és ócsárolták Heringshauser Pál patikust már az orvosi hírnevük érdekében is. Ha ugyanis az általuk előírt orvosságtól meggyógyult a beteg, az az ő érdemük volt, de ha az orvosság nem használt, ami gyakran bekövetkezett, annak a patikus az oka, mert vagy nem az előírás szerint készítette el az orvosságot, vagy rossz anyagot használt. Az igazságot megállapítani ilyen esetekben természetesen nem lehetett. Ribstein orvos és a patikus között annyira elfajult ez az ellentét, hogy a tanács végül is úgy próbált köztük rendet teremteni, hogy a patikusnak megtiltotta, hogy a jövőben merészeljen egy Ribstein orvostól eredő receptet elkészíteni, és azonkívül azt követelte tőle, hogy tegyen le patikuscsküt(Tjkv. 161.). Heringshauser Pál önérzetes válasza erre a felszólításra fennmaradt. A tanács kívánságát hallatlannak jelenti ki, ő nem azért rendezte be a patikáját, hogy egy orvost szolgálhasson ki. A patika mindenkié, aki arra rászorul, legyen az zsidó, anabaptista vagy bárki, mivel még legényember, ezért polgáresküt nem tehet le, de ha megházasodik, erre az esküre szívesen hajlandó lesz. A patikuseskü nem szokásos Bécsben, sem Pozsonyban és Nagyszombatban, így arra ő sem hajlandó (Lad. XXXV. et. KK. fasc. 3. nr. 9/38.). Erre a védekezésre egy ideig békében hagyták, de 1606-ban a közgyűlési jegyzőkönyv 19. pontjában az a kívánság nyer kifejezést, hogy a patika zárassék be, mert a patikus nem engedelmeskedik az előírt rendelkezéseknek, és olyan patikus után kell nézni, aki szófogadó. Kétségkívül ezzel a közgyűlési határozattal függ össze, hogy a tanács 1606. szept. 20-án egy patikus instrucliót kézbesít ki neki áttekintésre (Tjkv.248.). Heringshauser Pál hosszas válasza erre a patikus instructiora fennmaradt, melyből csupán ez alkalommal az alábbiakat emelem ki: amennyiben Sopron városa nem lenne vele megelégedve, patikája bármely időben eladó. (Megismétli, hogy a tőle követelt patikuseskü nem szokásos sem Bécsben, sem Pozsonyban, sem Nagyszombatban, de Stájerországban és Morvaországban sem, csak Németország egyes vidékein. (Lad. XX. et. U. fasc. 1. nr. 7.) A fenti tagadó válasszal függ össze, hogy a közgyűlés 1607-ben (ló.pont.), 1608-ban ( 12.pon

t.), végül 1609-ben is (8.pont) felújítja azt a kívánságát, hogy a patika zárassék be, mely kívánságnak ez alkalommal a tanács eleget tesz, és máj. 9-én felmond Heringshauser Pálnak azzal az indokolással, hogy patikájában alig van valami kevés áru, és ami kapható, az olyan drága, hogy nem lehet megfizetni, és mert nem akar patikusesküt tenni (Tjkv.73.).