Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Házi Jenő: Kiegészítések a soproni patikák hőskorához (Dr. Nikolics Károly előszavával)

és ráadásul alig használt el belőle egy keveset, mert meggyógyult. Megtudta ezt a szomszédasszony, ki azonos betegségben szenvedett - bizonyára női bajról volt szó - elkérte nejétől az orvosságot, és azt jó étvággyal elfogyasztotta.) A bíróság nem sokat törődött az alperes érzelmi megnyilatkozásaival, és úgy ítélkezett, hogy fizessen 16 tallért Haindl Zakariásnak, és ezzel az egész ügy elintézést nyer (105-6). Ebbe az ítéletbe Török nem tudott belenyugodni, miért is a legközelebbi tanácsülésen panaszt emelt a 10 tallér büntetése, és a 16 tallér receptára miatt, azonban a tanács hajthatatlan maradt kimondván, hogy úgy a büntetést, mint a rcceptárat még napnyugta előtt készpénzben fizesse meg, és ha úgy véli, hogy igazságtalanság történt vele, úgy módjában áll jogorvoslattal élni. Ugyanezen a tanácsülésen Haindl patikusnak megtiltotta minden további működését és felszólította, hogy a városból távozzék, mire az volt a válasz, hogy a tanács segítsen követelései behajtásában, ami ha megtörténik, akkor ő a várost elhagyja (107-8.). így állván a dolog, Török János a nem messze fekvő Péterfán Istvánf fy Miklós nádori helytartóhoz fordult, ahol előadta, hogy Sopronban emberemlékezet óla az a szokás, hogy egy tanácstagot a városbíró egymagában nem idézhet meg bírói széke elé, már pedig vele ez történt, ezért a rá kiszabott bírságpénz elengedését kéri, a patikus túlzott követelése ellenében pedig igazságos ítéletet kíván. A nádori helytartó ebben az értelemben írta meg parancslevelét a városhoz. Ez az irat nincs meg, azonban az 1610. évi Conceptbuchba bemásolva megtaláltam azt az indorsatio-t (hátiratot), amit a tanács válaszképpen ennek a megkeresésnek hátlapjára elintézésképpen feljegyeztetett, hogy mivel Török engedetlen volt a tanáccsal szemben, annak jogában állolt őt megbüntetni (49-52). Mikor Török észrevette, hogy Istvánffy parancslevclc hatástalan maradt, ismét elment hozzá, bevádolván a városi tanácsot, hogy bojkottálja az intézkedését, mire Istvánffy nem csak a polgármestert és a városbírói, hanem az összes tanácsosokat is nevén nevezve arra az esetre, ha Töröknek nem szolgáltatnak igazságot, színe elé megidézte, hogy eljárásukról számot adjanak. Ebben a megidézésben már olyan fenyegetés volt, amelyet figyelmen kívül hagyni már nem lehetett, ezért amikor 1601 . aug. 22-én a tanács foglalkozott e parancslevél elintézésével, úgy döntött, hogy szept. 3-ra a patikust is és Török Jánost is bírói asztala elé idézte (Uo.). Hogy mi történt ez alkalommal a két fél között, nincs tudomásunk. (Csak annyi bizonyos, hogy Török a 10 tallért az orvosság fejében már korábban fiával megküldte Haindlnak, aki azt clismerle, de hogy ezen felül többet fizetett volna, ennek semmi nyomát nem találtam, aligha is került erre sor, máskülönben 1602. márc. 4-én is még nem pereskedtek volna egymással (Tjkv.39.). Haindl Zakariás legutolsó említésével 1602. máj. 15-én találkozunk, amikor panaszt tesz a tanácsnál, hogy patikáját távollétében a tanács hatóságilag felnyitotta, és hogy Török még mindig nem fizette ki (104.). Ezt követőleg rövidesen búcsút mondott Sopron városnak, ahol annyira barátságtalanul bántak vele, melynek elsősorban saját maga volt az oka, hogy patikáját elhanyagolta, de kissé szerephez jutott a vallási elfogultság is, amennyiben Haindl katolikus volt, míg Sopron lakossága ebben az időben legalább 80 %-ban az evangélikus hitet követte. Haindl Zakariás helyébe újonnan elszerződött Heringshauser János patikus 1601. tavasz végén megkezdte működését, kiről tudjuk, hogy a tanács által kiutalt lakással elégedetlen volt, mindazon által a 2 évet kitöltötte, melynek elteltével úgy a lakásért, mint a