Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Házi Jenő: Kiegészítések a soproni patikák hőskorához (Dr. Nikolics Károly előszavával)

Ezekről a kódextöredékekről annak idején még Radó Polikárp bencés tanár leltárt készített, és így tőle tudom, hogy a sok biblia, misekönyv, breviárium, lectionarium, antiphonale és graduale mellett van 6 db XV. századból származó gyógyszerész-orvosi vonatkozású töredék is, amennyiben gyógyfüvekről szól, amelyekkel érdemes volna foglalkozni, megállapítani a tartalmukat, esetleg a provenienciájukat. Az a meggyőződésem, hogy ezek egyikének vagy másikának fényképe megfelelő magyarázattal a patika múzeumnak becses darabja lehetne. A 13 kötetből álló középkori okmánytáram 12. kötetében 1938-ban közöltem Sopron város adót fizető lakosainak névjegyzékét az 1495. évből. Itt olvashatjuk, hogy a belvárosban Sixtus patikusra 2 ft adó volt kivetve. (II.5.46.) Ezt a kereseti adót elég magasnak kell tartanuk, és így nem csodálkozhatunk azon, hogy Sixtus patikus felszólalt ellene, mire a városi tanács fél forintot elengedett, míg a másfél forint befizetése megtörtént. (II.5.62.) A legközelebbi adójegyzék - sajnos - 10 évvel későbbi 1505-ös évből maradt fenn, ahol Sixtus patikus nevét már hiába keressük, így hát vagy elköltözött vagy meghalt. Ez utóbbi lehetőség: a haláleset a valószínűbb. Több középkori adattal nem rendelkezünk, és alig valószínű, hogy ilyen még előkerüljön. Amennyire bizonyos, hogy Sopronban 1495-től egészen 1573-ig csak időszakosan, tehát semmi esetre sem folyamatosan találkozunk patikus említésével, éppen annyira bizonyos, hogy 1573-tól 1620-ig bezárólag állandóan volt egy patikus, miként erről az újabb kutatásaim meggyőző adatokat nyújtottak, mert tudjuk azt, hogy Kari Lőrinc 1573-tól 1588-ig működött, amikor meghalt, és utána azonnal jelentkezett Seidl Péter patikuslegény, és mivel iratait a városi tanács rendbenlévőnek találta, elsőbbséget biztosított neki mindenki mással szemben a patika megvételére, de türelemre intette, mivel Kari Lőrinc végrendeletét még nem nyitották fel (1588. évi tjkv. 127.). Erre ez év nov. 2-án került sor, mikor is az érdekelt rokonság halasztást kért, mit megkapott (Uo. 148.), és nov. 4-én mikor a rokonság nehézséget akart támasztani, az özvegy érdekét védő Pápay Imre azzal hallgattatta el őket, hagy a hátrahagyott adósságot a közös szerzeményből fizetnék ki, ami ingóság iránt pedig érdeklődnek, azt Kari Lőrinc első nejétől, Magdolnától örökölte, mire a végrendeletet a tanács jóváhagyta, így azután annak már semmi akadálya sem volt, hogy a patikát Seidl Péter az özvegytől megvegye a benne található „Corpus"-sal együtt, mely alatt a belső berendezést kelt értenünk (Uo. 148.). Seidl Péterről tudjuk, hogy 1594. aug. 9-én a tanácstól karácsonyig halasztást nyert a polgáreskü letevésére (Tjkv.83.), pedig már 1589-ben, mint belvárosi lakostól kérték a felvételi díjat (Steuerregister). Mindenesetre ezt az esküt még 1595.febr. 17-én sem telte le, mert ekkor ismét megígérte, hogy leteszi, amikor a tanács közölte vele, hogy ellene sok a panasz, mert drága, és ezért figyelmeztették, hogy érje be kersztényi haszonnal, meri csak így lesz munkáján Isten áldása, egyben pedig közölték vele, hogy patikáját ezentúl 1/4. évenkint, de legkésőbb félévenkint a tanács ellenőrizni fogja (Tjkv. 117.). Nem tudjuk eldönteni, hogy letette-e ezt az esküt vagy nem, csak az bizonyos, hogy 1595. szept. eleje körül helyébe Peer Sebestyén patikus lépett, kit idáig nem ismertünk, és aki a köteles 3 évi helybenlakást ki sem töltve 1598. febr. 6-án már távozási engedélyt kért, mit a tanács annál könnyebben megad neki, mivel előtte vagy 10 nappal Haindel Zakariás személyében új patikus jelentkezett, ki helyiséget kért a tanácstól, melyre nézve a tanács segítségét megígérte, de egyben azt javasolta neki, hogy ő is nézzen utána (Tjkv.27.), a távozó Peer