Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Házi Jenő élete és munkássága — Kéziratos műveiből - Házi Jenő: Kiegészítések a soproni patikák hőskorához (Dr. Nikolics Károly előszavával)

Kiegészítések a soproni patikák hőskorához. (Nikolics Károly előszavával) Kevés város a gyógyszerészet múltjának annyi emlékével, mint Sopron. Levéltári adatok, tárgyi emlékek maradtak meg az utókor számára. Az írásos adatokat először Koritsánszky Ottó dolgozta fel. Fiatal gyógyszerészként 1903-1904-ben az Oroszlán gyógyszertárban dolgozott és közben a levéltárban végzett kutatásokat. Dolgozatát 1907-ben tette közzé "Régi magyar gyógyszertárak" címmel a Gyógyszerészi Hetilap-ban. Majd a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Sopron megyei vezetősége felkérésére Dr. Házi Jenő fölevéltáros foglalkozott e tárgykörrel. Az Egyesület 1932-ben Sopronban tartotta országos közgyűlését. Házi Jenő ez alkalommal előadást tartott „Adatok a soproni gyógyszerészek múltjából" címmel. Az előadás szövege nyomtatásban is megjelent. Házi Jenőt a téma érdekelte és később is folytatta kutatásait. Előző publikációját számos értékes adattal tudta kiegészíteni. Ezek csupán kéziratban maradtak meg. A Soproni Levéltár Házi Jenő emlékkiadványa ezt az anyagot teszi közzé. Néhányan később is foglalkoztak a város gyógyszerészeié múltjával: Dr. Csatkai Endre múzeumigazgató, Dr. Halmai János gyógyszerész professzor és Dávid Ferenc művészettörténész. Adataikat a Soproni Patikamúzeum megnyitása alkalmából megjelent kiadványban publikáltuk 1968-ban. Majd Kocsis Krisztina ,gyógyszerészdoktori értekezése foglalta össze és értékelte Sopron város és Sopron vármegye múltjának adatait 1986-ban. A Soproni Patikamúzeum 25. éves jubileuma alkalmából újabb kiadványt jelentetünk meg 1993-ban. A fent említett kutatások óta még néhány gyógyszerészeti adatra bukkantak a helyi kutatók, így az első gyógyszerész névszerinti említése 1495- bői való. Újabb kiadványunk áttekintést ad a legrégibb adatoktól napjainkig. Kiegészítések a soproni patikák hőskorához címet adtam a jelen tanulmányomnak, amennyiben még 1932-ben a Magyarországi Gyógyszerész Egyesületnek Sopronban tartott XI. rendes közgyűlésén felolvasott dolgozatomat egészítem ki az időközben előkerült újabb adatokkal, a legrégebbi időkre vonatkozólag. Itt mindenekelőtt szólnom kell arról a 300-nál több darabból állólatin kódextöredékről, amely 200-nál több kódex emlékét őrzi és többnyire kötéstáblákból kerültek elő. Ez a nagy értéket képviselő gyűjtemény kellőképpen ismertetve és méltatva még nincsen, pedig bizonyos, hogy amikor majd erre sor kerül, országos szenzációt fog kelteni, sőt tovább megyek, európai elismerést fog aratni, mert nem volt sem püspöki, sem préposti székhely, hogy egy legfeljebb 3500 lelket számláló városnak, a XIV. század folyamán már olyan papi könyvtára volt, amely 200-nál több lithurgikus kódex felett rendelkezett. Olyan mennyiség ez, amely szinte hihetetlenül hangzik, ha ezek a kódextöredékek nem nyújtanának tel jes bizonyosságot.