Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
Pár hónappal később (1928. október 14-én elhangzott soproni beszédében) a magyar kormányfő ismét felvette a burgenlandi kérdést. Bethlen azonban nem az előző évi nyilatkozatháború folytatására készült. Szónoklatának ürügyéül Paul Löbének, a német Reichstag elnökének egyik Ausztriában elhangzott nyüatkozata szolgált. Ebben - mint arra a következőkben részletesen kitérünk - Burgenland és a Német Birodalom szellemi összetartozásáról, és ezzel kapcsolatban a magyar revíziós törekvések jogosulatlanságáról beszélt. A német politikusnak a hely szelleme által diktált megnyilvánulása élénk visszhangra talált Magyarországon. Ausztria akkoriban igyekezett az ügyben saját szerepét kisebbíteni és a kellemetlen affér miatti felelősséget Németországra hárítani. Bécsben hangsúlyozták: a Löbe-beszéddel kapcsolatban nem érzik kötelességüknek, hogy állást foglaljanak. Javasolták, hogy a magyar kormány Berlinben tegyen panaszt. Mint mondták, nincs lehetőségük prominens vendégeik beszédeit ellenőrizni, illetve utazásaikat korlátozni. 241 A „Hűségkapu" avatására Sopronba látogató miniszterelnök természetesen nem mehetett el szó nélkül a történtek mellett. Bethlen igyekezett hangsúlyozni, hogy Magyarország 1921-ben nem mondott le Nyugat-Magyarországról. Mivel szavainak értelmezése körül élénk vita bontakozott ki, célszerű azokat szó szerint idézni: „Mikor Velencében folytak a tárgyalások, sohasem volt szó arról, hogy a nyugat-magyarországi területekről lemondjunk, csak arról volt szó, hogy annak fejében, hogy Sopron és vidéke népszavazás rendjén nyilváníthatja akaratát, oda fogunk hatni, hogy azok a magyarok, akik megszállva tartották Nyugat-Magyarországnak többi részét, a mérséklet szavára hallgatva, térjenek régi otthonukba ... Lemondásról nem volt szó! ... Amikor az akkori nemzetgyűlésben egy ellenzéki képviselő szemrehányást tett, hogy a megkötött trianoni szerződés után a velencei egyezmény Nyugat-Magyarországról való lemondást jelenti, én magam állottam fel, és nyilvánítottam ki, hogy semmiről sem mondtunk le, csak Sopront és vidékét szereztük vissza. " Nem mondottunk le a győzőkkel szemben, amikor a népek önrendelkezési jogára hivatkozva követelték tőlünk Nyugat-Magyarországot...Még kevésbé mondottunk le volt szövetségestársainkkal szemben. " Bethlen a továbbiakban így folytatta: „Meg vagyok győződve, hogy eljön az idő, amikor újból felragyog az igazság napja, és ezen a napon lehetetlenségnek tartom, hogy volt szövetséges társaink a győzők jogára hivatkozzanak, amit magukra nézve sem ismertek el. Lehetetlenségnek tartom, hogy azon a napon megtagadják, hogy Magyarországgal egyetértésben, vele megegyezve és a nép meghallgatásával döntsék el ezt a kérdést." Németországra utalva hozzátette: „...hiába hallatszanak hangok át a határról, hogy e döntés mellett hetvenmillió ember áll őrt, én ezt nem hiszem, és nem tudom elképzelni. '^ 42 Bethlen 1921 után látszólag soha nem beszélt ennyire világosan Burgenlanddal kapcsolatos nézeteiről. A miniszterelnök megnyilatkozása ráadásul - bár a Walko Lajos kísérletet tett rá, hogy annak ellenkezőjéről az osztrákokat meggyőzze - külpolitikai szempontból tökéletesen relevánsnak tekinthető. Az sem lehet véletlen, hogy a nyilatkozattal egy időben a Bethlen irányítása alatt álló Magyar Szemle októberi számában Traeger (Träger) Ernő tollából hat oldalas cikk jelent meg Burgenlandról. A szöveg szerzője kritizálta a tartomány közigazgatását, és stratégiai, geográfiai, valamint gazdasági szempontból is megkérdőjelezte Burgenland életképességét. Az írás - miután elismerte az osztrák kormányzatnak a tartomány fennmaradása érdekében tett erőfeszítéseit - azzal zárult, hogy közvetett formában kétségbe vonta a kialakult status quó-t. 243 A cikket és a Sopronban elhangzottakat azonban túlzás lenne programként értékelni. Mindkettőt inspirálhatta egyfajta intő szándék a Löbe-nyilatkozat kapcsán, ám a kérdés ténylegesen nem vált időszerűvé. Erre utal az a körülmény is, hogy a Magyar Szemle egy hónap241 A kancellár emlékeztetője Adolf Kunz követségi tanácsosnak, egy lehetséges magyar tiltakozás esetére. 1927. augusztus 28. ÖStA, AdR, NPA, Liasse Ungarn L/1, 1926-34. Kt. 788, Fol. 118. 242 Idézi: SH, 1928. október 16. Vö. Bethlen 1933. 264-265. o. 243 Traeger Ernő: Az elszakított nyugati végek. Magyar Szemle, 1928. október. (IV/2.) 178-184. o.
