Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
V. A HARMINCAS ÉVEK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PROBLÉMA NÉZŐPONTJÁBÓL
Megvonva a nyugat-magyarországi kérdésben tanúsított ellentmondásos magatartásának mérlegét, megállapíthatjuk: nincs nyoma annak, hogy Gömbös a nyugat-magyarországi problémával kapcsolatos álláspontját részletesen kifejtette volna. így arra sincs bizonyíték, hogy azt önálló konstrukcióként használta, avagy másoktól átvett nézeteket vallott. Ennek megítéléséhez nem elegendőek a diplomáciai tárgyalások során tett, s csak közvetett forrásokból (követi jelentések, sajtó) ismert rövid megjegyzések, reflexiók. Az azonban bizonyosnak tekinthető, hogy egyetértése, jóváhagyása nélkül nem született dokumentum e kérdésben sem. Jóllehet, a részletesebb állásfoglalások, dokumentumok nem tőle, hanem Kánya külügyminisztertől, annak munkatársától, Ottlik Lászlótól vagy Mengele Ferenctől származtak, a külügyet végig felügyelő Gömbös befolyásolta azok tartalmát. A Mussolini felkérése nyomán született dokumentum és térkép elkészítésére pedig Gömbös személyesen adott megbízást a Külügyminisztérium sajtóosztálya vezetőjének. 647 Mindezek alapján csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a revíziós tervekkel kapcsolatos korabeli hivatalos megnyilatkozások Gömbös nézeteit tükrözték - akkor is, ha munkatársai megfogalmazásában manifesztálódtak, akár írásban, akár szóban. Annyit megállapíthatunk, hogy ellenzéki politikusként többször nagyon határozott formában előhozakodott Burgenland visszaadásának kérdésével. Tette ezt ráadásul nemcsak idehaza, hanem például németországi magánlátogatásai alkalmával politikusok és a sajtó előtt is. Miniszterelnöksége idején azonban jóval óvatosabban bánt a kérdéssel. Bár az osztrák külügyminiszternek tett olyan kijelentést, hogy a kormány nem mondott le Burgenlandról, ezt később igyekezett korrigálni, finomítani, (Láttuk, hogy 1933-as berlini útja idején mindkét érintett főváros - Bécs és Berlin illetékeseit is megnyugtatta, hogy a kérdésben rejlő ellentéteket nem tekinti kibékíthetetlennek és hogy azok nem fognak konfliktushoz vezetni. Zeidler Miklós publikációiból is tudjuk, hogy Gömbös a Rómának eljuttatott Mengele-féle térképvázlaton is szerepeltette a térséget, ám Mussolinivei szóban azt is közölte, hogy Burgenlandról hajlandó lemondani. Komoly súllyal esett a latba az is, hogy az 1930-as évek első felében az addigiaknál is szorosabb kapcsolat alakult ki az osztrák és a magyar kormányok és kormányfők között, ami mögött élénk politikai nézetazonosság húzódott meg. Ezek ismeretében olyan taktikai fogásnak tarthatjuk a térséggel kapcsolatos ambíciók megjelenítését, amelynek - s ez még inkább árnyalja a képet - Gömbös esetében személyes vonatkozásai is voltak. (Gondolok itt a miniszterelnök soproni diákéveire, vagy sokkal inkább a nyugat-magyarországi bandaharcokban vitt egykori szerepére, az őt ide kötő személyes kapcsolataira.) Mindezeket figyelembe véve úgy látszik, hogy a miniszterelnök Gömbös a hatalom birtokában, belelátva a diplomácia és külpolitika lapjaiba sokkal árnyaltabb nézeteket képviselt illetve hangoztatott. Ellenzéki pozícióból a valóságtól jobban el lehetett rugaszkodni, ületve kevésbé felelősségteljesen lehetett fellépni, mint a diplomáciai mechanizmusok és politikai korlátok ismeretében. Oszefoglalva úgy látjuk, hogy a politikai tervei tekintetében következetes, ám miniszterelnöksége idejére tapasztalt taktikussá váló Gömbös esetében - miként belpolitikai kérdésekben is - a tényleges szándék és a (taktikai megfontolások alapján) kimondott szavak, illetve megtett diplomáciai lépések gyakran nem voltak szinkronban. Ezt érzékelve a német hírszerzés minden különösebb aggodalom nélkül jelezte, hogy magyar radikálisok újabb tervet szőttek Bürgenland elfoglalására. A vállalkozás hátterében Csilléry András állt. A mozgalom ügyeibe beavatott egyik informátor azt jelentette a német követnek, hogy Csilléryék az osztrák kormány kétségbeesett helyzetéről szóló híradások nyomán tökélték el a Burgenlandba való bevonulást 9 000 fegyveressel. Szándékuk keresztülvitelét a február 13-ról, 14-re virradó éjszakára tervezték. A vállalkozást Prónay kellett irányítania, 647 Zeidler 2001a. 150. o.
