Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

V. A HARMINCAS ÉVEK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PROBLÉMA NÉZŐPONTJÁBÓL

ám Dollfuss megszilárdult helyzetére hivatkozva Csilléry a kivárás mellett döntött, anélkül, hogy a tervről végleg letett volna - jelentette Németország budapesti követe, Hans Georg Mackensen, aki szerint a magyar kormánynak nem volt tudomása a tervről.

648 A radikális területvédők egyébként nehezményezték hogy a „magyarok" [értsd: a magyar kormányok - T. L] 1919 óta mindig „bűnös némaságba merültek, s mégcsak nem is emlegették soha a gyalázat-koncot. Nem hozták elő soha a sajgó seb mérhetetlen fájdalmát és keserűségét, hogy az egykor fegyvertárs is beállott az országrablók társaságába."

649 E felfogás egyesek körében mit sem változott, többen végre mégis azt az osztrák államférfit látták a kancellár személyében, akit nézetei, politikai felfogása erősen rokonítottak a magyar miniszterelnökkel. Ez a gondolati rokonság pedig - úgy vélték - arra ösztönözheti az osztrák kormány fejét, hogy retorikai megnyilvánulásai ellenére mégis partner legyen a burgenlandi kérdés megoldásában. Emiatt történhetett, hogy a kancellár halála idehaza olyan helyeken - például Sopronban - is együttérzést váltott ki, ahol korábban nyoma sem volt az osztrák politikusok iránti rokonszenvnek. Hennet osztrák követ jóleső érzéssel konstatálta a városi törvényhatóság gyászmegemlékezéséről szóló hírt, legfőképpen azt, hogy a korábban Ausztria-ellenes kirohanásairól ismert városvezetés most a magyar nemzet legőszintébb barátjának titulálta az elhunytat.

650 Dollfuss meggyilkolása azonban nem kedvetlenítette el a revízió minden hívét. Egyesek abból a régi tézisből indultak ki, hogy Burgenland megtartása anyagi csapás a szövetségi kormány számára, s Bécs magától fog megválni a gondjait egyre csak szaporító burgenlandi kolonctól. Egyes sajtótermékek — így a Burgenland visszaszerzéséről rendszeresen cikkező Nemzeti Újság és a Magyarság — olyan Ausztriából kiinduló akciókról adtak hírt, melyek célja a tartománytól való „megszabadulás". Jelentést közöltek az ún. „Magyarbarát Osztrákok Szövetségéről", mely azon dolgozott, hogy a területet visszajuttassa az ezeréves Magyarországnak.

651 A szervezet felhívása szerint Nyugat-Magyarország elcsatolása „mélységes keserűség és égő seb a magyar nép lelkében, melynek fiai együtt véreztek az osztrák és német nemzet fiaival". Burgenland a kisantant sátáni machinációjának eredménye. Ha Ausztria nem adná vissza, az a legnagyobb hálátlanság lenne azokkal szemben, akik másfél évszázadon keresztül ontották vérüket Bécs védelmében. A kiáltvány agitációra szólított fel a magánérintkezésben, az egyesületekben és kaszinókban.

602 A szervezetről szóló híradásokat a Magyarság még azzal is megtoldotta, hogy az akció mögött a hivatalos Ausztria áll, mivel Bécs számára rossz üzlet Burgenland finanszírozása. A terület megtartása rengeteg pénzbe kerül, gazdaságilag képtelenek Idszolgálni, ezért teret nyitnak a visszacsatolás előtt,

653 Ebből természetesen egy szó sem volt igaz. Figyelemre méltó, hogy Hennet, az osztrák követ, aki nem tudott a sajtóban emlegetett szervezet létezéséről, az egész híresztelést a náci propagandagépezet számlájára írta, melynek szerinte az a célja, hogy a magyar-osztrák viszonyt megzavarja. Egyúttal azt is megállapította, hogy magyar részről csak ritkán emlegetik a burgenlandi kérdést, leszámítva természetesen a soha nem csillapodó heccelők megnyilatkozásait, melyeknek azonban túl nagy jelentőséget nem szabad tulajdonítani.

654 Igazat kell adnunk az osztrák diplomatának abban, hogy a hasonló mozgalmaknak nem volt széles tömegbázisa az országban. Érdemes azonban még egyszer visszautalni a nyugatmagyarországi irredenta hangnemében bekövetkezett változásra. Az elszakított területekért 647 Zeidler 2001a. 150. o.

648

Mackensen távirata a német külügyminisztériumnak. 1934. február 2-án PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. 649 Missuray 1935. 252. o. 650 Követi jelentés, 1934. augusztus 10. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 19, 126/pol. 651 Magyar sajtószemle, 1934. augusztus 30. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 19, 135/pol. 652 VVM, 1934. augusztus 31. 653 Magyar sajtószemle. Hennet jelentése, 1934. október 6. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 19, 164/pol. 654 ÖstA, AdR, NPA, Kt. 19, 135/pol.