Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
nek középpontjába került. A magyar revíziós mozgalom zászlóvivőit a szomszédos Ausztria imént tárgyalt belső válsága és gyengesége csábíthatta a Burgenlandban való beavatkozásra. A hivatalos magyar politika azonban - mint már korábban - most sem vette fel a radikális területvédők kardcsörtető stílusát, ha ránézésre mégannyira is kész volt azonosulni azzal. A kérdés ettől függetlenül valóban előtűnt a lappangás homályából. Elég csak a Burgenland körül 1927 őszén kialakult nyilatkozatháború részleteire utalnunk. Először az osztrák képviselőházban - a dél-tiroli olasz nemzetiségpolitika kapcsán - hangzott el, hogy a Burgenlandra vonatkozó magyar revíziós szándékok tarthatatlanok. 223 Nem sokkal ezután Seipel kancellár november 21-én, a pénzügyi bizottság ülésén kijelentette: a magyar kormány az előző évben biztosítékot adott arra nézve, hogy a maga részéről az osztrák-magyar határ kérdését végérvényesen elintézettnek tekinti. November 25-én, a szociáldemokrata Kari Renner kérdésére a Nemzeti Tanácsban megismételte: formális biztosítékkal rendelkezik a magyar kormánytól afelől, hogy a határkérdést Budapesten véglegesen elintézettnek tekintik. Közölte azt az értesülését is, miszerint a magyar kormány minden esetleges Burgenland elleni mozgalomtól távol fogja tartani magát. Egyidejűleg megerősítette, hogy Ausztria fenntartja Burgenlandra vonatkozó jogait csakúgy, mint Burgenland az Ausztriához való tartozás szándékát. A kancellár kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a határokat semmiféle veszély nem fenyegeti. 224 Seipel a nyilatkozattal megpróbált minden olyan szálat elvágni, mely Burgenlandot a kialakuló Rothermere-féle mozgalommal összeköthette volna. Jóllehet, mind a lord, mind a magyar kormány tartózkodott a provokatív megnyilatkozásoktól Ausztriát illetően, 225 Bécsben mégsem tartották kizártnak, hogy a magyar nacionalisták megkísérlik a nyugati határszélen is reaktiválni a revíziós gondolatot. 226 Bár magyarországi hivatalos körök igyekeztek elsiklani Seipel beszéde fölött, a hazai radikális sajtó azonnal reagált rá, megvádolva a Bethlen-kormányt, hogy gerinctelenül viselkedik a revíziós törekvésekkel kapcsolatban, és elmulasztotta azonnal cáfolni az osztrák kancellár kijelentését. 227 A kormány valóban kivárt némi ideig, amíg meggyőződött róla, hogy korábban bármely tagja nem tett-e hasonló értelmű nyilatkozatot. Az ügyben természetesen megkérdezték Ambrózy Lajost is, aki szintén cáfolta, hogy tőle eredne a félreértés. Hangsúlyozta, hogy bár eddig minden alkalmat megragadott, hogy az Ausztriához fűződő baráti magyar szándékokat kifejezésre juttassa, a kormány nevében olyan kijelentést nem tett, hogy Magyarország formálisan és végérvényesen lemondott volna Burgenlandról. Hozzátette, hogy Seipel nemcsak indiszkréciót követett el, de állítása a valóságnak sem felel meg teljes egészében. 228 Amikor a kancellár november 30-án fogadta Ambrózyt, közölte vele, hogy a pontos időpontra és a részletekre ugyan nem emlékszik, ám úgy tudja: az inkriminált kijelentés Bethlen római útja előtt hangzott el, 1927 áprilisában. 229 223 Magyarság, 1927. november 5. 224 Seipel és a magyar kormány közti bensőséges viszonyra jellemző, hogy a Renner-féle felszólalás után két nappal a kancellár bizalmasan közölte Ambrózy Lajossal, hogy burgenlandi szociáldemokrata képviselők az ottani tartománygyűlésen interpellálni akarnak a határ közelében, magyar területen elrejtett fegyverek tárgyában. Seipel úgy nyilatkozott Ambrózynak, hogy igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a képviselőket a szándékuktól eltérítse. Ez valószínűleg sikerült is, s erről ismét tájékoztatta a magyar követet. Ambrózy számjeltávirata, Bécs, 1928. november 27. és 28. MOL, KÜM, K 63, 1928-20/7. 871/928. 225 A bécsi birodalmi követ, Lerchenfeld szerint Rothermere egy állítólagos szombathelyi meghívást is lemondott, mivel kerülni akarta, hogy etnikaüag nem magyar térségek vitás ügyeibe belekeveredjék. (Egyébiránt nem tudunk róla, hogy a lord bármilyen magyarországi látogatást tervezett volna, a valóságban talán fia, Esmond Harmsworth szándékolt programjának egyeztetéséről volt szó. Követi jelentés Bécsből, 1927. december 7. PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, II. Oe. 1841, (K274518). 226 Ennek veszélyét látta Lerchenfeld is. 227 Magyarság, 1927. november 27. 228 Haslinger 1994. 131. o. ill. MOL, KÜM, K 63, 1927- 20/7. 4716/928. 229 Követi jelentés, MOL, KÜM, K 63 1927-20/7. t. 4830/928. ill. Haslinger 132. o.
