Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN

Körmenden, Szombathelyen, Kőszegen. Utóbbi helyeken a legitimista ellenzék vagy tüntetően passzív maradt (mint Szombathelyen Mikes János püspök, aki csak magánemberként vett részt az üdvözlésen), vagy éles kirohanásokat intézett a kormányzó ellen, mint Kőszegen.

164 Horthy december 13-án a kissé távolabb fekvő Sárvárra, majd Magyaróvárra látogatott, másnap pedig Sopronba érkezett. Az Osztrák-Magyar Határmegállapító Bizottság osztrák vezetője éppúgy, mint a burgenlandi rendőrség emberei és természetesen Ausztria magyarországi követe is feszült figyelemmel kísérték a program minden részletét. Valamennyien felhívták a figyelmet arra, hogy a vizitációkat óriási rendőrségi készülődés előzte meg. Több tucat - egyes források szerint több vagon - civil ruhás nyomozó és egyenruhás rendőr lepte el a térség településeit, hogy a rendbontásokat megelőzze. Leginkább azonban az érdekelte a megfigyelőket, hogy a demonstráció során lesznek-e Ausztria-ellenes kirohanások. Ilyenekre azonban csupán Thurner Mihály soproni polgármester üdvözlő beszédében lelhettek. Utóbbi stílusát azonban - mint erről még lesz szó - hovatovább már kezdték megszokni. Osztrák híradások szerint a kormányzói különvonat érkezésekor a peronokon általában a magyar ajkú köztisztviselői, hivatalnoki rétegek képviselőit lehetett felfedezni. A német nemzetiségűek tüntetően távolmaradtak. A fogadtatás pedig általában meglehetősen hűvös volt.

165 Ettől teljesen eltérően emlékezik az eseményre Páter Zadravecz, aki szerint a „Turánból" kiszálló Horthyt ünnepélyesen és méltóságteljesen fogadta a Civitas Fidelissima közönsége. Budapestre visszaérkezve pedig épp a friss soproni emlékek feledtették a delegációval a korábbi napok kellemetlenségeit.

166 Horthy beszédei egyébként meglehetősen óvatosak és kiegyensúlyozottak voltak. A kormányzó tartózkodott az aktuális kül- és belpolitikai kérdések taglalásától, és a revíziós programot sem tárt a nyilvánosság elé. Különösen nem Burgenlanddal kapcsolatban.

167 Sopron példáján keresztül csupán a trianoni döntés elhibázott voltára próbált rámutatni. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy nyelvi, „faji", felekezeti társadalmi különbség nélkül köszönet illeti mindazokat, akik hűségesek voltak a hazához. A látogatás érdekes momentuma volt, hogy a személyes találkozókon különleges érdeklődés nyüvánult meg a munkásság iránt. Horthy minden más delegáció előtt - az előzetesen kiadott hivatalos program szerint egy órával a többi küldöttséggel való találkozást megelőzően

168 - fogadta a brennbergi munkások élén megjelenő Polónyi Kálmánt, az MSZDP soproni titkárát. A találkozón Horthy megköszönte a bányászok hazafias helytállását, és ígéretet tett rá, hogy a „magyar haza igen fontos tényezőjének", a munkásságnak az ügyét a szívén fogja viselni.

169 A megkülönböztetett figyelem arra enged következtetni, hogy a hatalom a jól sikerült népszavazási együttműködés bázisáról tovább lépve megpróbálkozott a munkások megnyerésével, és a szociáldemokrata pártról való leválasztásukkal. A tisztségéből később felmentett Polónyit rövidesen meg is bízták nemzeti irányú munkásmozgalom megszervezésével.

170 Megerősítve az osztrák megfigyelők jelentéseit, utólag is szembetűnő, hogy a köszöntésére felvonult küldöttségek (a munkások, az egyházak, a főiskola, az ügyvédi- és iparkama1Si Páter Zadravecz titkos naplója. Budapest, 1967, Kossuth, 252. o. 165 A burgenlandi tartományi kormány rendőrhatóságának (Burgenländische Landesregierung Polizei Abt.) jelentései, ÖStA, AdR, NPA, Kt. 793, Liasse Ungarn 1/2. 1086/22, 4-813/23, 1021/22, 4-813/98, 4-813/100. Pr.IV27/l. 166 Zadravecz 1967. 253. o. 167 A Soproni Hírlap (SH) igyekezett is beavatni olvasóit az államfői közeledésmód kulisszatitkaiba. A lap tudósítója szerint jól látszott a kormányzón, hogy nagyon irigyli Thurner polgármestert, amiért az gondolatait szabadon kifejezheti, míg neki mint államfőnek alaposan meg kell gondolni, hogy államérdekből mit szabad elmondania és mit nem. Azért is kell felolvasnia beszédeit - magyarázta az újságíró -, nehogy ellenségeink olyan kijelentéseket imputáljanak neki, ami árt az országnak. SH, 1922. december 16. 168 Oedenburger Zeitung (Oed.Zt.) 1922. december 13. 169 Sopronvármegye (SVM), 1922. december 15. 170 Környei 1982. 84. o.