Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
II. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
Zsombor Géza államtitkár, a nyugat-magyarországi német autonóm terület volt kormánybiztosa egyaránt Magyarország mellett érvelt. Kettejük fejtegetései perdöntőek lehetnek annak megállapításában, hogy a soproni és Sopron környéki németség milyen indokok alapján döntött az 1921. decemberi népszavazáson. Bleyer a térség átcsatolását eredendően ellenezte amiatt, hogy azzal a magyarországi németséget érzékeny számbeli veszteség érné. így nehezebbé válna a népcsoport speciális érdekeinek érvényesítése, s ezáltal a hazai németség jobban kitenné magát az asszimilációnak. A békeszerződés ratifikációja után kijelentette, hogy a nyugati határok sorsa még korántsem tekinthető lezártnak. Azt bizonygatta, hogy a térség lakosságának körében páni félelem alakult ki a határváltozások miatt. Az itt élők attól tartottak, hogy Bécs lakossága sáska módjára veti rá magát a vidék élelmiszertartalékaira, és éhínséget hoz Burgenland lakosságára. A nyugtalanságot növeli az is, hogy más osztrák tartományok, amelyek szélesebb autonómiával rendelkeznek, jobban képesek elreteszelni magukat a fővárostól, csak annyi élelmiszerről mondva le, amely nem fenyegeti saját ellátásukat - érvelt a kisebbségi ügyek minisztere. 119 Bár a felmerült aggodalom jórészt eltúlzott volt, és utólag riogatásnak tűnik, mégis olyan hatást váltott ki, hogy a területen élők nagy része, gazdasági szempontból, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül tartott az átcsatolástól. Bleyer fellépését ugyanakkor etnikai szempontból kérdésessé teszi, hogy agitációját német nemzeti körök és hazai nemzetiségi politikusok is erős ellenérzésekkel figyelték. Az 1923 után vitathatatlanul a hazai németség egyik vezető egyéniségévé lett politikust 1920-2l-ben a magyar kormányzat „trójai falóként" használta szándékainak hitelesítésére Nyugat-Magyarországon. Legfőbb feladata akkoriban a magyar propaganda terjesztése volt. 120 Bleyer nyugat-magyarországi fellépése mindenesetre az elkövetkezőkben a németmagyarság (Deutsch-Ungartum) politikai-szellemi tradíciójának egyik elemévé vált. 121 Zsombor Géza - amellett, hogy Bleyerhez hasonlóan gazdasági okokat is felsorakoztatott - elsősorban történeti, kulturális és politikai jellegű érvekkel igazolta a magyar fél jogait a területre. Az országrész - írta Zsombor - a honfoglalás óta magyar fennhatóság alatt állt. „E föld soha tartósan Ausztriának, vagy a germán-német birodalomnak részét nem képezte, arra illetékes helyen komoly igényt soha nem emeltek." Német lakói a magyar hazával öszszeforrtak, virágzó ipar, kereskedelem, magas műveltség, jólét és kultúra jutott nekik osztályrészül. Az itt élő kisebbség megtarthatta, sőt fejleszthette anyanyelvét, és kultúráját. Zsombor kitért a lakosság hangulatát befolyásoló politikai körülményekre is, melyek szerinte szintén nem kedveznek Ausztriának. „A bolsevizmus rémétől megszabadult Nyugat-Magyarország, melyben ma teljes polgári rend és uralom van, irtózással látja a szocialisták és a kom119 Das Schicksal Westungarns und die Ratifikation des Friedensvertrages. Eine Erklärung des Ministers Dr. Jakob Bleyer. röplap, é.n. Soproni Múzeum, Helytörténeti Adattár (HA) 2415. Bleyer érvrendszere egyébként több ponton - így az autonómia kérdésével kapcsolatban is - vitatható. 120 Lásd Spannenberger 2002. 14-48. o. Bleyer később is ragaszkodott álláspontjához Évekkel később is - annak ellenére, hogy nemzetiségi követeléseik jelentős részét a magyar hatóságok nem teljesítették - hasonlóan szemlélte a nyugat-magyarországi kérdést, sőt éppen nemzeti szempontból kívánatosnak tartotta volna Burgenland visszaszerzését is. Amikor Emmerich Czermak osztrák közoktatási miniszter Budapesten a Volksbildungsverein központját felkereste, Bleyer változatlanul azon a nézeten volt, hogy a magyarországi németek Burgenland ügyében Magyarország álláspontján állnak. Továbbra is úgy vélte, Nyugat-Magyarország elvesztése rendkívül a meggyengítette a németség helyzetét a megmaradt területeken. Követi jelentés, 1929. szeptember 25. Österreichisches Staatsarchiv (ÖstA), Archiv der Republik (AdR.) Neues Politisches Archiv (NPA) Karton (Kt.) 18, Österreichische Vertretungsbehörden im Ausland. Politische Berichte der Österreichischen Gesandschaft in Budapest 1918-1938, 62/pol. 121 Jóval később például Gratz Gusztáv is Bleyerre (aki ünnepelt, volksbewusst külföldi németként minden erejével küzdött Nyugat-Magyarország Ausztriához csatolása ellen) hivatkozva kísérelte meg megvilágítani nemzetiségpolitikai szemléletét. G. Gratz: Aus meinem Leben... 359 - 374. o. Idézi: Tilkovszky Lorant: Gratz Gusztáv német nemzetiségpolitikai törekvései s azok kudarca. Századok, 2002. 200. o.
