Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
II. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
munisták uralmát és túlkapásait Ausztriában, és nyíltan hirdetik, hogy a vörös uralomból elég volt." A hangulat, melyet a fenti idézet tükröz, mesterségesen gerjesztett, ám rendkívül jellemző volt a környék - magyar és német - lakosságának körében. 122 December 8-án megérkeztek a városba a nemzetközi rendfenntartó alakulatok, s a magyar csapatok 12-én elhagyták a szavazás helyszínét. Az osztrák kormány kevesellte a felkészülésre rendelkezésre álló időt, és követelte a december 14-17-re kitűzött voksolás elhalasztását. A Tábornoki Bizottság azonban ragaszkodott az eredeti dátumhoz, így 14-én és 15-én Sopronban, 16-án pedig Brennbergbányán és nyolc községben lebonyolították a szavazást. A 26900 jogosult közül 24063-an járultak az urnákhoz. Közülük 15334 fő Magyarországra, 8227 Ausztriára adta le voksát. Ez a teljes népszavazási területen 65,8%-os, Sopron városában pedig 72,5 %-os magyar sikert hozott. Ausztria tiltakozott a Nagykövetek Tanácsánál, és megpróbálta érvényteleníttetni a népszavazás végeredményét. December 23-án azonban Párizsban elutasították az osztrák panaszokat, öt nappal később pedig Hainisch szövetségi elnök aláírta azt a nemzetközi okmányt, mely a békeszerződéseket módosítva, Sopron nélkül is elismerte Nyugat-Magyarország elcsatolását. A győztesek egyúttal felhatalmazták a magyar kormányt a népszavazási terület hivatalos átvételére, melyre 1922. január l-jén sor is került. 122 A leírtak meglehetősen hamis színben tüntették fel Ausztriát, melynek politikai berendezkedése - legalábbis kezdetben - lényegesen demokratikusabb volt a magyarországinál. Zsombor nyilatkozataiban ráadásul saját „önlegitimációját" is felfedezni vélhetjük, tekintve, hogy az 1919-ben a Berinkey-kormány alatt tisztséget viselő radikális politikus közvetlenül is érintett volt a magyarországi forradalmakban és bár 1919 áprilisában ellenforradalmi jelszavakat hirdetett, közismertek voltak azok a szálak, melyek őt magát munkásmozgalomhoz fűzték. 1919-ben játszott szerepéről lásd Környei 1982. 230. o.
