Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

II. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS

Párizsban ülésező nagyhatalmak miként fogadják a két fél olaszok vezette egyezkedését. A Sopronban működő nemzetközi Tábornoki Bizottság (korábban Szövetségközi Ellenőrző Bizottság) francia tagja, Jules Camille Hamelin tábornok elvetette a Magyarország ellen felmerült gazdasági blokád és beavatkozás gondolatát, és ezt jelezte francia kormánynak is. NagyBritannia ellentmondásos módon viselkedett a válság kezelése során, végül azonban a csehszlovák közbeavatkozás és a korridor-veszély felmerülése kedvezett Londonban a magyar érdekeknek. A Nagykövetek Tanácsa október 2-án elfogadta a burgenlandi kérdés megoldására tett olasz javaslatot, melynek végrehajtását néhány napig tovább késleltette a Foreign Office húzódozása. A döntés után megkezdődhetett a velencei találkozó előkészítése. A kanyargós utakon létrejött előzetes megegyezés olyan várakozást keltett, hogy a velencei egyezményt gyorsan sikerül megkötni. Az osztrák kancellár azonban a hazai közvélemény nyomásának engedelmeskedve megpróbált ismét akadályokat gördíteni a megegyezés elé. Deila Torretta beavatkozásával mégis sikerült jobb belátásra téríteni Schobert, így 13-án megszülethetett a megállapodás.

117 A kialkudott népszavazás lebonyolítását még egy esemény fenyegette. Október 20-án Dénesfán landolt az utolsó magyar király repülőgépe. Károly célja az volt, hogy ismét megkísérelje a hatalom megragadását. A puccskísérlet keresztülhúzhatta volna a magyar kormány számításait Sopron ügyében is. A kisantant - legfőképpen Csehszlovákia - vezetői igyekeztek kihasználni a kínálkozó lehetőséget Magyarország elszigetelésére, megtámadva a velencei szerződést is. A helyzet alkalmas volt a határmenti status quo megváltoztatására is, mivel a legitimista felkelők Károly kíséretében magára hagyhatták Nyugat-Magyarországot, megnyitva a terepet egy esetleges osztrák bevonulás előtt. A restaurációs kísérlet gyors öszszeomlásával azonban elhárult az utolsó veszély is a szavazás elől. Kölcsönös rágalmazások és kiélezett propagandaháború közepette kezdődtek meg az előkészületek a procedúra lebonyolítására. Ausztria illetékeseit leginkább a magyarok „birtokon belülisége" nyugtalanította. Sikertelenül követelték, hogy a helyi rendfenntartó erőket osztrákokkal egészítsék ki. Komoly félelem alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a magyar alakulatok presszió alá helyezik a szavazópolgárokat, vagy valamilyen módon megtudják ki mely országra szavazott, s ők a későbbiekben számíthatnak retorziókra. Hasonló aggodalommal töltötte el az osztrákokat a magyar hatóságok szerepe az előkészítésben. Tartani lehetett a helyi hatóságok manipulációitól a szavazóívek összeállítása során. A két fél propagandafelelősei egyébként lázasan próbálták eltántorítani a lakosságot a riválistól. A magyar aktivisták az Ausztriát fenyegető kommunista veszélyre hivatkoztak, az osztrákok ezzel egyidejűleg a magyar nacionalizmussal rémisztgették a népszavazási terület német és horvát lakosságát. Kölcsönösen fenyegettek azokkal a gazdasági nehézségekkel, melyek a másik országban vártak az átszavazókra. A terület településeit plakátok százai és röplapok ezrei árasztották el. Az agitáció során magyar oldalon különösen aktívnak bizonyultak a Selmecbányáról Sopronba költöztetett főiskola hallgatói, míg osztrák részről az Oedenburger Heimatdienst kamatoztatta a Karintiában 1920. október 10-én megtartott népszavazás tapasztalatait. A népszavazási területen élő német kisebbség állásfoglalásának kialakításában szerepet játszottak képviselőik nyilatkozatai is. A nagy tekintélynek örvendő Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere,

118 illetve a térségben különösen ismert 117 Ormos Mária: Sopron a nagypolitikában. In Turbuly Éva (szerk.) „Magyarok maradtunk" 1921-1996. Konferencia a soproni népszavazásról, 1996. december 12. Sopron, 1997, Soproni Szemle Alapítvány - Győr-Moson-Sopron Megye Levéltára, /A Soproni Szemle Kiadványai. Új sorozat 20./9-12. o. 118 Bleyer Jakab (1874-1933) germanisztika professzor, 1900-1902-ig a soproni állami főreáliskola tanára, 1919-20-ban nemzetiségi miniszter, a Volksbildungsverein alapítója, szintén közvetlenül érintett a volt a térség problémáiban.