Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
II. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS 1. Belpolitikai viszonyok és külpolitika Magyarországon és Ausztriában a két háború között 1.1. Magyarország bel- és külpolitikai helyzete A nyugat-magyarországi kérdés kormányzati szintű megítélését alapvetően befolyásolták a két leginkább érintett ország - Ausztria és Magyarország - belső viszonyai (a kormányzati rendszer, a politikai erőviszonyok, a hatalom és a társadalom viszonya stb.) valamint nemzetközi helyzete, kapcsolatai. A két háború közötti politikai rendszert a kormánypártoknak a - választási rendszer sajátosságaiból is adódó - dominanciája jellemezte. 44 A vizsgált időszak politikai struktúráját a dualista korszak örökségeként többpárti berendezkedés és felelős kormányzás jellemezte, megtalálhatók benne olyan autoriter törekvések is, mint a rendszerintézményi keretek antidemokratikus működtetése, a választójogi rendszerbe épített korlátok, a nyílt szavazás rendje, a központi állami illetve kormánypárti adminisztrációk beavatkozási törekvései, a sajtószabadság korlátozása, vallási, majd faji diszkrimináció. 45 A végrehajtó hatalom dominanciájára épülő rendszerben speciális helyet töltött be az államfő, aki legalábbis kezdetben - viszonylag szűk jogkörrel, ám az idő haladtával egyre növekvő tekintéllyel rendelkezett. Véleményét tanácsos volt tiszteletben tartani, bizalmát pedig bírnia kellett a mindenkori miniszterelnöknek, a kormánypolitika alakításába és a parlament működésébe azonban közvetlenül nem avatkozott bele. 46 A rendszerre jellemző volt, hogy az autonóm jogokkal rendelkező testületek - városok, megyék - önállóságának rovására nőtt az állam irányító szerepe. A hatalom akaratát a kormánypárt és a kormány helyi exponensei, elsősorban a megyei főispánok képviselték. 47 A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy már a tekintélyuralomra irányuló szándék sem ért célt, nem beszélve egy esetleges diktatórikus forma megvalósításáról, melyhez pedig megfelelő modelleket kínált a korszak nemzetközi politikai palettája. A helyi politikai tényezők minden kormányzati ráhatás ellenére rendelkeztek olyan politikai játéktérrel, melyet - bizonyos határokon belül - saját elképzeléseik szerint alakíthattak. A (helyi) társadalom és az ellenzék mozgásterét több ezer egyesület, szövetség töltötte ki, véleményét, nézeteit pedig számos napi-és hetilap igyekezett kifejezésre juttatni. A lokális megnyilvánulások iránya, dinamikája pedig nem mindig csengett egybe a hivatalos politikai - különösen külpolitikai - irányvonallal. 44 Ezt a hatalmi túlsúlyt a Bethlen-korszakban a kormánypárti és a társadalmi - benne a gazdasági - elit szilárd kapcsolata is megalapozta. 45 Romsics 1999. 233. o. 46 Vö. Püski Levente: Demokrácia és diktatúra között. A Horthy rendszer jellegéről. In Romsics Ignác (szerk.): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Budapest, 2002, Osiris, 221-222. o. 4 ' Lásd L. Nagy Zsuzsa: Magyarország története 1919-1945. Egyetemi jegyzet. Debrecen, 1991, KLTE, 41-43. o.
