Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
II. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
A hatalmi berendezkedés esetenkénti korrekciói és 30-as évek végi jobbra tolódása ellenére a Bethlen István miniszterelnök nevével fémjelzett időszaktól kezdve a konzervatív irányultságú rendszer jobb és baloldali ellenzékét sikerült távol tartani a hatalom gyakorlásától, vagy legalábbis ellenőrzés alatt tartani. A baloldal 1918-19-ben diszkreditálta önmagát, és legális képviselője, az MSZDP soha nem került abba a helyzetbe, hogy erősen korlátozott parlamenti szerepéből kitörjön, főként, hogy a rendszert demokratikus irányba elmozdítsa. A szélsőjobboldal körülményei hosszú ideig szintén nem tették lehetővé, hogy az irányzat meghatározó erővé váljon. Marginalizációját jelezte a különítményes csoportok felszámolása a második királypuccs után, a Gömbös-csoport kiszorítása a kormánypártból 1923-ban, és a Fajvédő Párt katasztrofális választási veresége, végül megszűnése 1926-28-ban. A radikális csoportosulások jelentős szolgálatokat tettek a hatalmon lévőknek (és hatalmon maradóknak) a rendszer keletkezésének idején. Jelentős szerepük volt abban, hogy - épp Nyugat-Magyarországon - a rendszer első külpolitikai, revíziós sikerét elérje. Ennek köszönhetően, a nyugati térségben mindvégig meghatározó szerepet töltöttek be. E körök nézetei, céljai azonban meglehetősen távol álltak Bethlen politikai credójától. Némi átalakulást hozott az a politikai klímaváltozás, amely Gömbös Gyula kormányra kerülésével függött össze. Gömbös távlati célja végső soron a párt mozgalommá fejlesztésével, a választójoggal rendelkezők lehetőleg teljes körének csatlakoztatása és az egész társadalom feletti totális ellenőrzés megszerzése volt a kormányzati törekvések támogatásának biztosítása érdekében. 48 A kísérlet kudarcot vallott, s a berendezkedést jelző inga mutatójának jobbra billenését ezt követően a külpolitikai feltételrendszer rohamos megváltozása is elősegítette. Az ország - közép-kelet-európai társaival együtt 49 - a Párizs környéki békerendezést követően szűk külpolitikai mozgástérrel rendelkezett. Magyarország e szűk térből később kényszerpályára került. Ennek folyamata döntően befolyásolta az ország belpolitikai arculatát, berendezkedését is. A revízió eléréséhez vezető utak a harmincas években Berlinen át vezettek. Bár a szélsőjobboldal erői a 30-as évek középétől egyre inkább elszabadultak, 50 a Gömbös-féle radikalizmust követően a szélsőségek beivódását a kormánypolitikába általában a külpolitika kényszerítette ki. így itatódott át a politika szélsőjobboldali eszmékkel a Darányi és Imrédy-kormányok idején, 1936 és 1938 között. Az alternativitás kilátásainak rohamos csökkenése (félreérthetetlen jele volt Teleki Pál öngyilkossága) azonban a második világháború alatt következett be. A külső feltételrendszer, valamint a magyar, illetve az osztrák külpolitikai gondolkodás Burgenland és Nyugat-Magyarország két háború közötti helyzetét is meghatározta. A külpolitika irányításában elvileg résztvevő kormányzó - néhány nagyobb horderejű kérdés kivételével - e tekintetben is átadta a kezdeményezést kormányainak. 51 Utóbbiakban is csupán a mindenkori miniszterelnök és a külügyminiszter rendelkezett olyan hatáskörrel, hogy irányt szabhatott a külügyeknek. Az 1920-as években Bethlen István szinte kizárólagos befolyást szerzett a külpolitika irányításában. Az őt követő időszakban - egészen pontosan 48 Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártja a magyarországi polgári kormánypártok sorában. Uő: Diktatúra - olasz mintára. A Gömbös-csoport az államról a harmincas évek első felében. In Vonyó József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus. Tanulmányok. Pécs, 2001, Pro Pannónia Kiadói alapítvány, 9-19 és 52-65. o. 49 De természetesen nem egyenlő mértékben, hisz a győztesek oldalán helyet foglaló kisállamok nagyobb cselekvési szabadságot élveztek. 50 Amit az is elősegített, hogy a bethleni időszakban „hibernált" szélsőséges garnitúra tagjait a Gömbös-féle vezetés észben ismét beemelte a hatalomba vagy annak közvetlen közelébe. 51 Lásd Pritz Pál: Döntési folyamatok a magyar külpolitikában. In uő: A magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Budapest, 1995, Magyar Történelmi Társulat, 227-229. o. Az általunk tárgyalt időszakban Horthy gyakorlatilag nem nyilvánított véleményt a nyugat-magyarországi kérdés külpolitikai vonatkozásaival kapcsolatban.
