Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
I. BEVEZETÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI KÉRDÉS PROBLEMATIKÁJÁBA ÉS HISTORIOGRÁFIÁJÁBA
genlandban is maradt - ha nem is nagy számú (az 1923-as osztrák népszámlálás adatai 7 szerint mintegy 15 000 főnyi) - magyarság, Magyarország nyugati határszélén, és főképp a városok társadalmában pedig továbbra is meghatározó volt a németek száma és szerepe. Bár a megosztás a többi határhoz képest a legkedvezőbben alakult, mindkét ország számos politikusa és lakossága is joggal fogalmazhatott meg nemzetiségi, kulturális, valamint területi igényeket a másik féllel szemben, és adott hangot vélt vagy valós sérelmeinek. A helyzet ellentmondásos voltát tovább növelte, hogy mindezen feszültségek és indulatok ellenére Ausztria a két háború korában Magyarország legfontosabb gazdasági partnerének számított, és a vele kialakított kapcsolatok minden szomszédos országhoz fűződő viszonynál kedvezőbben alakultak. A kérdésben közvetlenül érintett területek lakossága, elöljáróságai, sajtója természetesen élénken őrizte emlékezetében az egykori vitákat, és folytonosan napirenden is tartotta azokat. Felsőbb körökben azonban az érintett országok közötti diplomáciai, gazdasági kapcsolatok függvényeként kezelték a kérdést, és az esetek többségében csillapítani igyekeztek az időről-időre kialakult feszültségeket. A „helyszínen", azaz a határ mellett megfigyelhető jelenségek ezért sok esetben nem mutattak azonosságot a kormányzati törekvésekkel. Az érdekelt kormányokat sem jellemezte azonban teljes állhatatosság az ügyben. Mind az osztrák, mind a magyar politikusok időnként más-más hangsúllyal foglalkoztak a kérdéssel. A probléma jelentősen átalakult Ausztria német megszállását követően is. A németek által mutatott, látszólag egyértelműbb és határozottabb törekvések mellett a náci birodalom bonyolult működési mechanizmusai, döntési szintjei között sokszor ellentmondásos álláspontok figyelembe vételével szükséges árnyalni a kérdést. A vizsgálódás arra is kiterjed, hogy a nemzetközi, az országos és a helyi politika mechanizmusai milyen szinkronitást mutattak a nyugat-magyarországi kérdésben. Mikor találkozott és mikor, milyen mértékben tért el egymástól a politikát irányító elitek felfogása, cselekvési módozataik mennyire voltak összehangoltak, vagy önállóak. Ennek érzékeltetésére a szerkesztés során igyekeztünk külön fejezetekben tárgyalni a diplomácia - azon belül is az osztrák-magyar, német-magyar, illetve az anschluss-szal összefüggő német-osztrák kapcsolatok - Nyugat-Magyarországot érintő eseményeit, az elsőrendűen érintett kormányok politikai akcióit és reakcióit, valamint mindezek recepcióját a térség politikusainak és társadalmának megnyilvánulásaiban. A téma kifejtése előtt emiatt szükséges volt felvázolni Ausztria és Magyarország két háború közötti korszakának meghatározó bel- és külpolitikai vonásait, valamint össze kellett foglalnunk a nyugat-magyarországi kérdés előtörténetét, annak mindmáig érvényes jogi és politikai rendezését. A dolgozat tulajdonképpeni témájának kifejtésekor, a belső fejezetekben, az általános történeti összefüggések ismertetésétől ezért már eltekinthettünk. Ezeket ismertnek fogadtuk el, természetesen anélkül, hogy a bevezetőben az országok bel- és a külpolitikájának, kapcsolatainak részletekbe menő elemzését adtuk volna. Utóbbit terjedelmi okoknál fogva sem vállalhattuk. A dolgozat belső arányainak kialakításakor tudomásul kellett vennünk, hogy a témával kapcsolatos forrásanyag sem térben, sem pedig időben nem egyenletes. Ennek oka azonban reményeink szerint nem a források feltáratlansága, hanem részben az, hogy maga a kérdés alakulása volt változó intenzitású az egyes években. A hullámzást a nemzetközi élet eseményeinek alakulása, az osztrák és a magyar belpolitikai helyzet változásai okozták. Az 1921-ben felkorbácsolt hullámok az évtized közepére elcsendesedtek, majd a nyugodt állóvizet 1927 táján 7 Az 1910. és 1920. évi magyar népszámlálás során 26 225, illetve 24 867 magyar anyanyelvű lakost rögzítettek a későbbi Burgenland 227 településén. Az 1923-ban rendezett osztrák népszámláláskor 15 254 fő vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Lásd Eger György: Régió, etnikum, vallás. Demográfiai és településtörténeti tanulmányok. Budapest, 1993, Anonymus, 46. o. ill. Lőkkös János: Trianon számokban. Az 1910. évi magyar népszámlálás anyanyelvi adatainak elemzése a történelmi Magyarországon. Budapest, 2000, Püski, 107. táblázat, 371. o.