Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
V. A HARMINCAS ÉVEK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PROBLÉMA NÉZŐPONTJÁBÓL
A kapcsolatok javulásának jelei már a Deutschtum im Ausland című, Drezdában kiadott sorozat Magyarországról foglalkozó kötetének tanulmányaiban is jól megfigyelhetők, különösen, ha azokat hasonló témájú korábbi kiadványok írásaival hasonlítjuk össze. 675 A mű kiadói előszavában a következőket találjuk: „(...) az előttünk fekvő értekezések egy olyan baráti nemzet és ország iránt érzett őszinte szimpátia jegyében íródtak, melynek politikai és kulturális fejlődése évszázadokon keresztül szoros kölcsönhatásban állt a közép európai német tömb sorsával. Jelenbéli sorsközösségük alapja abban rejlik, hogy világháborús szövetségesként mindkét államot ugyanaz a méltánytalanság érte. (...) Németország és Magyarország két olyan állam, melynek azonos a sorsa, azonos céljai vannak... Ez a tény megkönnyíti magyarországi német néptársainknak, hogy a magyar állam iránt érzett hűségüket, a német népiséghez fűződő ragaszkodásukkal összekössék. " 676 Burgenland visszacsatolásának kérdése az Anschluss-szal kapcsolatban, 1935-ben újra terítékre került, sőt mindaddig a legbiztatóbb formában. A magyar kormányok Bethlen és Gömbös vezetése alatt is óvatosan kezelték az egyesülés kérdését. Aggályosnak találták az ausztriai magyar gabonaexport miatt és a közvetlenné váló német nyomás miatt egyaránt. Elfogadták, hogy a csatlakozás előbb vagy utóbb be fog következni, de bíztak benne, hogy megvalósulásából Magyarország is profitálhat. Logikus ellentételezésként jöhetett szóba a Burgenlandról való német lemondás. Amikor a magyar revíziós törekvések első számú támogatója, Olaszország, abesszin kalandja miatt egyre kisebb gondot fordított szövetségesére, a magyar kormány igyekezett erősíteni pozícióit Berlinben. Ennek sarokpontja az Anschlussszal kapcsolatos magyar álláspont határozott leszögezése volt. Gömbösnek színt kellett vallania, miközben megpróbálta finoman megfizettetni a német tervek támogatásának árát. 1935 őszén Berlinben, négy szem között állítólag szavát vette Hitlernek, hogy Németország visszaadja Magyarországnak Burgenlandot, ha az aktívan támogatja az osztrák-német egyesülést. 677 Ez (más hasonló korábbi momentummal 678 együtt) arra enged következtetni, hogy Németországban egyesek a hivatalos formákat kerülve megpróbálták lebegtetni a kérdést. A csalfa remények keltőinek szerencsére nem kellett attól tartaniuk, hogy félreérthetetlenül elkötelezik magukat az ügyben, hiszen Németországban bőven voltak olyan szervezetek és személyek, akik a magyar várakozásokat rendre lehűtötték. A Gömbös által olyannyira óhajtott Berlin-Róma tengely létrejötte 1936 októberében azonban új helyzetet eredményezett. Az Észak-Afrikában megtépázott tekintélyű Olaszország — az átmeneti francia orientációval szakítva — egyre határozottabban fordult a német birodalom felé. A Duce azonban már csak alárendelt partnere volt az egyre jobban előretörő Hitlernek. Olaszország és Németország „barátságos kollaborációja" a Duna-medencében eldöntötte az Anschluss kérdését is. 679 Mussolini nem volt többé abban a helyzetben, hogy a csatlakozás elé akadályokat gördítsen, vagy azzal szemben vagy feltételeket állítson. Az olasz vezér kijelentéseivel ettől függetlenül még sokáig ébren tartotta a magyar revíziós reményeket, akkor is, ha azok Burgenlandra vonatkoztak. Élénk érdeklődés kísérte például 1936. november 675 A tanulmánykötet évszám nélkül jelent meg Das Deutschtum im Ausland. Ungarn címen, (Deutscher Buch - und Kulturverlag William Berger, Dresden. A.l) előszavát még Bleyer Jakab írta, aki 1933 decemberében hunyt el. 676 Das Deutschtum im Ausland. Ungarn, Deutscher Buch - und Kulturverlag William Berger, Dresden. A.l. 151. Huber soproni kanonok a hazafias irányzatú németség ismert képviselője volt. A cikk megrendelésekor ezt valószínűleg figyelembe vették. írásában az osztrák-magyar kapcsolatok jelenét és jövőjét ületően is képet kaphatunk. Az esszét a következő gondolattal zárja: „Sopron múltjára igaz az a megállapítás, hogy polgárainak csak akkor ment jól a sora, amikor Magyarország és Ausztria között baráti viszony állt fenn. Ez éppen Sopron határ közeli fekvéséből következik. A jövőben szintén csak akkor lesz kilátás a boldogulásra, ha a két ország baráti jobbot nyújt egymásnak." 677 Juhász 1988. 156. o. 678 Lásd 673., 640. sz. jegyzetek 679 Lásd Juhász 1988. 160. o.
