Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
V. A HARMINCAS ÉVEK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PROBLÉMA NÉZŐPONTJÁBÓL
ügyvivőt, a budapesti német követség tanácsosát, hogy felhívja a figyelmét a Montag című újság augusztus 2-i számában, Friedrich Hussong tollából megjelent cikkre, melynek címe: „Német várossors Nyugat-Magyarországon". Kánya keserűen panaszkodott az írás tendenciája miatt, és kérte a követet, tájékoztassa a német külügyminisztériumot megütközéséről. A magyar külügyminiszter élesen megjegyezte: csodálkozik, hogy a német sajtó teljes kontrollja és gleichschaltolása ellenére ilyen sajnálatos kisiklások bekövetkezhetnek a két ország viszonyát érintő kérdésekben. Kánya egyszersmind kihasználta az alkalmat, hogy Németország Magyarországhoz való viszonyát - Schlimpert szerint túlzó módon - kritizálja. Felpanaszolta, hogy a német sajtó - ellentétben az olasszal és az angollal - soha egy baráti cikket nem közöl a magyar revíziós kívánságokról, miközben az alldeutsch propaganda növekedni látszik. Egyes kisebbségi vezetők (név szerint: Kraft és Graszl) az elcsatolt területeken ellenséges magatartást tanúsítanak Magyarországgal szemben, valamint hogy a német kormány az optáns-kérdésben - az utolsó időktől eltekintve - soha nem támogatta Magyarországot. Nyomatékosan kérte: Berlinben gondoskodjanak róla, hogy a német sajtó - olyan cikkekkel, mint a Montag legutóbbi írása - ne szolgáltasson anyagot Magyarország ellenfeleinek a magyar külpolitika elleni támadásra. Ellenkező esetben - hangsúlyozta Kánya - nehéz lenne a Németország iránt képviselt barátságos politikát folytatnia. Előhozakodott azzal is, hogy a Dúcéval folytatott minapi Római tárgyalásai során - tekintettel a német viszonyokkal kapcsolatos különleges ismereteire - hosszú és kimerítő előadása végén melegen ajánlotta partnerének a németbarát orientációt. Kánya utalt rá, hogy szolgálataiért igényt tarthatna akár némi elismerésre is, de a Sopronról szóló, illetve ahhoz hasonlatos egyéb német sajtóhíradások csalódást keltenek benne. Schlimpert tudomásul vette a panaszokat, de megjegyezte, hogy számára az idézett cikk csupán egyedi jelenségnek tűnt, és ismeretei szerint a német sajtó egyre növekvő mértékben közöl barátságos cikkeket Magyarországgal kapcsolatban. A vezető lapok hangvétele pedig a fontosabb kérdésekben teljesen megfelel a két ország közötti baráti viszonynak. Hivatkozott a Völkischer Beobachter kezdeményezésére, melynek során 600 fős társaság érkezett Magyarországra az itteni viszonyok jobb megismerése érdekében. A követ szerint a lap minden megnyilatkozásában tanúbizonyságot tesz a Budapesthez fűződő baráti viszony mellett. Kérte Kányát, hogy egy - általa kivételesnek tartott esetet ne általánosítson. A kisebbségi kérdésre reagálva megjegyezte: a magyar kormány következetlenül jár el, amikor azt kívánja Berlintől, hogy a német kisebbség vezetését befolyásolja, hiszen eddig magyar oldalról minden ilyesfajta ráhatást jogosulatlan beavatkozásnak bélyegeztek. Schlimpert megjegyezte, hogy Kánya élénk panaszkodása a kérdéses Montag cikkel kapcsolatban részben arra vezethető vissza, hogy Kánya soproni születésű és a cikk személyesen sértette. Mivel úgy vélte, hogy a magyar külügyminiszter különösen érzékenyen reagál a hasonló jelenségekre, üdvözlendőnek tartotta volna, ha az olyan cikkek, mint a Hussong-féle írás nem jutnának el a megjelenésig, és a német sajtót alkalomadtán felvilágosítanák milyen jelentőséggel bír a burgenlandi kérdés a német-magyar kapcsolatokban. 667 Kánya utasítására egyébiránt Masirevich Szilárd berlini magyar követ is felvetette állomáshelyén a Sopronnal kapcsolatos disszonáns német megnyüvánulások kérdését. Szeptember 9-én Bülow külügyi államtitkárnál tett látogatása alkalmával panaszkodott a német újságcikkekre, majd szeptember 20-án Hitler előtt előhozakodott a Montag-ban megjelent írással is. A kancellár erre kijelentette, hogy vannak ugyan olyan rosszindulatú lapok, melyek a külfölddel 667 Schlimpert budapesti német követségi tanácsos jelentése a külügyminisztériumnak, 1933. augusztus 29. PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415, Il.Ung. 536/33. (K274683-274687).
