Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
V. A HARMINCAS ÉVEK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PROBLÉMA NÉZŐPONTJÁBÓL
után vonta volna a kisantant ellenlépéseit. Hennet ezek után - bár továbbra is fenntartotta, hogy a júliusi napokban Budapest és Róma feltehetően élénken egyeztetett a kérdésben - úgy vélte, a hírek terjesztése olyan magyarországi németbarát körök mesterkedése, melyek Berlin előtt kívánták kedvező színben feltüntetni a Burgenland megszállását és az olasz ajánlatot visszautasító magyar politikát. 659 A külügyminisztérium magyarázkodását minden ellenkező mendemonda, szóbeszéd ellenére el kell fogadnunk. A bécsi kormányhatalom megroppanása sem az adott pillanatban, sem utóbb nem teremtett ürügyet felelős magyar politikusok számára, hogy az elszakított nyugati területekért fellépjenek. Ennek sokrétű okai közül 660 az egyiket éppen néhány héttel az osztrák válságot követően fejtették ki illetékesek, ezúttal ráadásul nem osztrák diplomaták érdeklődésére, hanem helyi agitátorok eligazítása céljából. Az osztrák belpolitikai zavar miatt a nyugati határszélen kialakult általános lelkesültség hatása alatt a Sopronvármegye című lap 1934. szeptember 25-i és 26-i száma újból propagandát fejtett ki Burgenland visszacsatolása érdekében. 661 A magyar kormány szervei ekkor félreérthetetlenül jelezték a helyi hatóságoknak és politikusoknak, hogy a területi polémiákat tisztán diplomáciai ügynek tekintik, és azokat csak a mindenkori államközi kapcsolatok függvényében hajlandók kezelni. Ottlik László, a miniszterelnökség miniszteri tanácsosa óva intette a helyi hatóságokat kérdés felbolygatásától, mely a Németország és Ausztria felé szövődő baráti szálak szakítószilárdságát komolyan próbára tette volna. Az ügy kiélezése azonban nem csak annak reálpolitikai kihatásai miatt nem volt kívánatos. Burgenland kérdése nemcsak, hogy nem illeszkedett bele a revíziós komplexum akkori fogalmába, másodrendű kérdést sem jelentve a hazai kormánykörök számára, hanem éppenséggel ellentétes volt a magyar külpolitika aktuális és hosszabb távú céljaival egyaránt. Az elcsatolt nyugati területek érdekében kifejtett agitáció nem csupán az osztrák-magyar illetve német-magyar viszony elmérgesedését eredményezte volna, hanem jelentősen akadályozta volna a magyarországi német népiséggel kapcsolatos kérdések kezelését is, olyan körülmények között, amikor a „Volkstum" ügyében a konfrontációt mindkét fél igyekezett elkerülni. A magyar külpolitikának ezenfelül még egy kellemetlen következménnyel is számolnia kellett Nyugat-Magyarország tekintetében. Idehaza jól tudták, hogy a térség visszaszerzése érdekében kifejtett propaganda szinte minden etnikai alapot nélkülöz. Ez pedig nemcsak a magyar fél Burgenlandra vonatkozó jogigényét kérdőjelezte meg, hanem kényesen érintette a többi elszakított terület iránti revíziós szándékok érvrendszerét is. A kormányzat joggal tartott attól, hogy ha az osztrák- és németellenes hangulatkeltést támogatja, olyan érzéseket táplál a kívülállókban, melyek megkérdőjeleznék a magyar revíziós gondolat jogosságát. Amellett, hogy kivívnák a távolabbi szemlélők, vagyis a nyugat hatalmainak esetleges roszszallását, fegyvert adnának a környező országok politikusainak kezébe is, akik mindent megtettek, hogy a magyar külpolitikát lejárassák. Mindezeket kiolvashatjuk a miniszterelnökség ajánlásából, mely mindezekre való tekintettel a soproni propaganda leállítását szorgalmazta. Ottlik mellesleg megjegyezte, hogy ha Burgenland hovatartozásának ügyét a népszuverenitás elvének megfelelően rendeznék, legalábbis sok optimizmusra lenne szükség a magyar remények beteljesedését illetően. 662 659 Követi jelentés, 1934. augusztus 24. ÖstA, AdR, Kt. 19, 133/pol. Idézi: Tilkovszky 2002. 82-83. o. 660 Lásd néhány bekezdéssel feljebb. 661 Hennet egyébként már augusztus végén jelezte megbízóinak, hogy az ősz folyamán erős propagandamozgalom indul Burgenland visszaszerzése érdekében. Lásd Tilkovszky 2002. 84. o. 662 Ottlik László össszefoglalója, 1934. október 12. MOL, ME, K 28, 3. cs. 8. t. 1934-L-1619. 269. Érdemes megjegyezni, hogy a világosan megfogalmazott, belső használatra szánt feljegyzéshez képest, hat évvel korábbi, Magyar Szemlében megjelent revíziós tervezetében Ottlik mennyire homályban hagyta nyugati irányú revízió problematikáját. A hangnem-váltás inkább a kormányzati kettős-beszédnek tudható be, mint a Burgenland felé forduló revíziós aktivitás változásainak. Lásd: Ottlik 1928.
