Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
V. A HARMINCAS ÉVEK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PROBLÉMA NÉZŐPONTJÁBÓL
2.2. Németország és Nyugat-Magyarország Hitler hatalomra jutása után Bármilyen várakozások is előzték meg, Gömbös Gyula miniszterelnöki kinevezése alig formálta át a nyugat-magyarországi problémáról alkotott összképet. A kérdést azonban mégsem lehetett teljes bizonyossággal elnapolni, s ez Adolf Hitler kancellári kinevezésének tudható be. Hitler külpolitikai programjában a többé-kevésbé zárt német „néptalaj" részének tekintett területek birodalomba illesztése is szerepelt. A versailles-i korlátok és határok lebontása csupán előjátéknak számított Hitlernek ahhoz, hogy — elvetve az 1914 előtti német állam földrajzi kereteit — először a teljes etnikai egyesítést végrehajtsa, majd az egységbe forrasztott germán-német faj számára megszerezze a fennmaradásához szükséges területeket {Grund und Boden). A program előkészítő fázisaként megkezdődött a nemzetiszocialista agitáció a kérdéses területeken. A német propagandagépezet különös figyelemmel kísérte a határ menti németek helyzetét, és nagy gondot fordított a befolyásolásukra akkor is, amikor nyíltan és konkrét formában még nem vetették fel a területek bekebelezését. Rövidesen azonban ez utóbbira is példa akadt. A kérdésben való tisztánlátást mindazonáltal nehezíti, hogy bár a náci Németországban elvileg minden döntéshozatali mechanizmus az ún. Führer-elvre épült, az állam és a párt párhuzamosan működő különböző szervezetei sokszor egymással ellentétes és egymásnak ellentmondó utasításokat adtak, terveket gyártottak, és ez a még oly totálisnak gondolt államon belül is a „rendezett káosz" benyomását keltette. Bizonyos állami feladatok a náci párt hatáskörébe kerültek, anélkül, hogy az állam és a párt úgy összenőtt volna, mint más (pl. olasz vagy szovjet) diktatúrákban. 663 Sok kérdés között a nyugat-magyarországi német kisebbség (mint határnémetség) ügye is egymással párhuzamosan működő, egyértelműen nem tisztázható hierarchia-szintű szervezet illetékességébe tartozott. Egyidejűleg foglalkozott vele párt Külpolitikai Hivatala (Außenpolitisches Amt der NSDAP), a propagandaminisztérium, a belügy és természetesen a külügyi apparátus is. Hitler ismert külpolitikai programja ellenére Berlin hivatalos álláspontja a nyugat-magyarországi kérdésben - talán az említett kuszaság miatt is - nehezen ítélhető meg egyértelműen. A tisztánlátást zavarja, hogy 1933. január 30-a után továbbra is a konzervatív von Neurath töltötte be a külügyminiszteri posztot, és így nem vált el élesen a Hitler előtti revíziós politika, a nemzetiszocializmus faji alapokon nyugvó, expanzív törekvéseitől. Hasonlóan nem történt radikális változás a birodalmi kisebbségpolitikában sem, melyen néhány szervezeti és formai átszervezésen kívül (pl. a VDA Vereinről Volksbundra változtatása) egyelőre alig módosítottak. 664 A német külpolitika ráadásul kezdetben igyekezett az ország külső elszigeteltségét szövetségesek keresésével ellensúlyozni. 665 Egyesek úgy látták, hogy Németország minden eddiginél nagyobb izoláltsága miatt Magyarország és a magyarbarátság is jelentősen felértékelődött Berlinben. Erre engedtek következtetni olyan frissen észlelt jelenségek, mint például a sajtó magyarellenes kirohanásainak leállíttatása, illetve a passaui VDA gyűlés viszonylag csendes lefolyása. 666 Ezt elősegítette, hogy a Sopronból elszármazott külügyminiszter, Kánya Kálmán hamarosan egyértelművé tette, hogy a Nyugat-Magyarországot érő célzatos megnyilvánulások leállítását személyes szívügyének tekinti. 1933. augusztus 8-án magához kérette Martin Schlimpert 663 A náci állam és társadalom működési kérdéseivel részletesen foglalkozik Ormos 1997. 214-215. o., 262-285. o. 664 Spannenberger Norbert: Nemzetiszocialista népcsoportpolitika Délkelet-Európában a II. világháború kitöréséig. In Lengvári István — Vonyó József (szerk.): Népek együttélése Dél-Pannóniában. Tanulmányok Szita László 70. születésnapjára. [Pécs, 2003], Pannónia Könyvek — Magyar Történelmi Társulat, 415-416. o. 665 Németh 2002. 245-247. o. 666 A berlini magyar követ beszélgetése Papennel és Viktor von Heeren külügymninisztériumi tanácsossal, 1933. június 16. MOL, KÜM, K 63, 168. 1933-20/7. 86.
