Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

I. BEVEZETÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI KÉRDÉS PROBLEMATIKÁJÁBA ÉS HISTORIOGRÁFIÁJÁBA

vagy közvetlenül az utána következő történeti periódus jellegzetességeinek vizsgálatát is igénylik. Saint-Germain, Trianon és a soproni népszavazás a „kályha", amelytől a kortársak és a kérdés kutatói általában elindultak, és ahova minduntalan visszatértek. A döntések mellett azonban nem feledkezhetünk meg azok „utóéletéről", arról, mennyire fogadta el őket, milyen korrekciókat tervezett, hogyan kezelte a kérdést a korszak politikája, sajtója, közvéleménye. A következőkben a soproni népszavazástól 1939-ig terjedő időszak Nyugat-Magyarországgal összefüggő kérdéseit igyekszünk megvizsgálni. Az időhatárok megállapítása során elsősorban arra voltunk tekintettel, hogy a soproni népszavazásig bezárólag már több publikáció foglalkozott a térség sorsának alakulásával. Éppen ezért - bár az előzmények miatt messzebbre is vissza kellett nyúlnunk az időben - a téma kifejtésének kezdőpontját 1922-ben határoztuk meg. A dolgozat lezárásaként több időpont is számításba jöhetett. Az egyik ezek közül kétségkívül a német-osztrák egyesülés dátuma, mely alapvetően megváltoztatta az addig fennállt staus quó-t. A változás sok félig nyitott kérdésre végleg pontot tett. Az anschluss nem hozta meg a várt nyugati területi revíziót. Burgenland azonban mégis megszűnt, hiszen a német birodalmi kormány az egykori Ausztria Ostmark névre keresztelt tartományát felosztották a volt Alsó-Ausztria és Stájerország között. Ezen esemény szintén alkalmasnak látszott a téma lezárására. Ennek ellenére, a források birtokában úgy ítéltük meg, hogy a nyugat-magyarországi kérdés egy ideig még foglalkoztatta az érintett kormányokat és természetesen az érdekelt lakosságot is. Ebben a legmarkánsabb változást 1939 ősze hozta. A II. világháború egyelőre levette a napirendről Burgenland ügyét, mely ugyan ekkor sem szűnt meg, de rövid- és középtávon a nyugat-magyarországi terület (és az ott élő németek) jelene és jövője a német-magyar háborús együttműködés függvényében alakult. A háború sodrában a területtel összefüggő kérdések elvesztették jelentőségüket. A dilemmát legfeljebb az jelenthette, vajon mi lesz a magyar határok mögötti németlakta területek - többek között a nyugati határszél - későbbi sorsa. Ennek tisztázására a második világháború alakulása miatt szerencsére nem került sor. Fontos figyelembe venni, hogy a Magyarország és Ausztria egymással szomszédos határterületeit érintő polémia több síkon és folytonos kettősség jegyében bonyolódott a két háború közötti időkben. A kettősséget egyfelől az indokolta, hogy a területi rendezések bár mindkét fél számára hoztak bizonyos sikereket

6 - mind Ausztria, mind pedig Magyarország számára érzékeny veszteségeket okoztak. Magyarország integritásának elvesztéséért kárhoztatta a Saint-Germain-i és trianoni a békerendezést. Az elvett nyugati országrészek visszaszerzésének vágya része maradt a magyar irredentának akkor is, ha nem vetekedhetett a többi elcsatolt terület kapcsán megfogalmazott revíziós célokkal. Ausztria ugyanakkor kudarcként élte meg az 192l-es év történéseit, elsősorban a Sopronban és környékén tartott népszavazás számukra kedvezőtlen eredménye miatt. Az elégedetlenséget csak részben táplálták presztízssérelmek. A terület(vissza)szerző törekvések alapjaként valós gazdasági, gazdaságföldrajzi, történeti és politikai érvek is elhangzottak mindkét fél részéről. A burgenlandi területmegosztásról is el lehet mondani, hogy igazából egyik félnek sem kedvezett. A 358 km hosszú új államhatár körülbelül 70 százalékban mesterséges osztóvonal volt, mely - mivel ilyenek (mint máshol a Duna, Ipoly, vagy a Dráva) a kijelölt térségben nem is léteztek - nem követhette a természetes válaszvonalakat, de ugyanígy nem igazodott a korábban kialakult, racionális munkamegosztás kereteihez sem. A kijelölt határ az etnikai elveket sem követte teljes egészében, hiszen Bur6 Ausztria sikerként könyvelhette el magának Burgenlandnak a létrejöttét, míg Magyarország a velencei egyezményre és a Sopron környéki népszavazásra tekinthetett némi elégedettséggel.