Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
V. A HARMINCAS ÉVEK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PROBLÉMA NÉZŐPONTJÁBÓL
Ami a szeptember 12-i ünnepség és az ott elhangzott beszédek tartalmi részét illeti, arról Bakach-Bessenyey György bécsi magyar követségi tanácsos számolt be részletesen. Miklas beszédében említést tett arról, hogy Burgenland elfoglalása a lakosság szabad akaratának megfelelően történt. Ezzel kapcsolatban szólt a német nép történelmi, keleti küldetéséről is. Bessenyey szerint az újjáválasztására készülő Miklas megjegyzését a nagynémetek szavazóknak adresszálta. A választásokkal összefüggő motívumokat lehetett felfedezni Karl Renner beszédében is, aki szerint Nyugat-Magyarország Csehszlovákia és Jugoszlávia igényei miatt voltaképpen már elveszett területnek számított magyar szempontból. Ausztria emiatt nem is Magyarországtól, hanem a szerbektől és a csehektől szerezte meg a területet. Magyar megfigyelők azt vélték kiolvasni Renner szavaiból, hogy ha netán belőle lesz az új szövetségi elnök, igyekszik lojális maradni Magyarországhoz. Bessenyey - néhány kivételtől eltekintve az osztrák sajtó magatartásával és hangnemével is elégedett volt, s megjegyezte, hogy a szeptember 13-i Heimwehr-puccs hullámai elmosták a Burgenland iránti érdeklődést. 619 Az ünnepségsorozat záróakkordja már sokkal kisebb publicitást kapott. Az „Arbeitgemeinschaft der Burgenländer in Wien" (a Bécsben élő burgenladiak munkaközössége) anschluss-ünnepélyt rendezett Bécsben Burgenland fennállásának 10. évfordulója alkalmából. A rendezvényen megjelent Miklas elnök, a kancellár és az alkancellár is. Schober ez alkalomból kijelentette: örül, hogy Burgenland birtoklása nem akadályozta meg abban, hogy szívélyes viszonyt alakítson ki Magyarországgal. 620 A Károlyi-kabinet tehát megtalálta a közös hangot Burgenland és Nyugat-Magyarország ügyében a német külpolitikával. Ez akkor is így volt, ha Berlin Burgenland-politikáját talán a nemzetközi élet eseményei, a német diplomácia vámuniós és jóvátételi manőverei is meghatározták. Ezzel párhuzamosan javult tovább a kormány viszonya Ausztriához is, mely hajlamos volt szintén konciliáns politikát folytatni Magyarországgal a fenti kérdésben. Mindezt figyelembe véve, a Bethlen-Károlyi váltás nem hozott drámai fordulatot a nyugat-magyarországi kérdés alakulásában. Nagyobb talányt jelentett minden szemlélő számára 1932 októberében a radikális nézeteiről ismert Gömbös Gyula miniszterelnöki kinevezése. 2. Folyamatosság és változások a harmincas években. A nyugat-magyarországi kérdés kiéleződése az évtized közepétől 2.1. A Gömbös-kormány Burgenland-politikája az osztrák-német-magyar kapcsolatok rendszerében Gömbös korábbi működése Nyugat-Magyarországgal kapcsolatban nem adott okot különösebb optimizmusra Bécsben. Magatartása 1921-ben, majd vélt szerepe az 1922. évi bandaharcokban, illetve az újabb nyugat-magyarországi felkelések előkészítésében, nem biztattak semmi jóval a jövőre nézve. Ismeretesek voltak Gömbös német kapcsolatai is, s az, hogy a húszas évek közepén már tárgyalt a Ludendorff-csoporttal a Nyugat-Magyarországra vonatkozó magyar kívánságokról. Akkor egyelőre taktikai okokból elismerte a német igényeket, 621 valóságos nézetei szerint ellenben „Németországnak egy célja lehet, nem az, hogy Nyugat-Magyarországot elvegye tőlünk, hanem az, hogy szó nélkül visszaadja nekünk." 622 619 Bakach-Bessenyey György követségi tanácsos jelentése Walko Lajos külügyminiszternek. MOL, KÜM, K 63, 168. 193320/7. 55-57. 620 Ambrózy jelentése, 1931. november 25. MOL, KÜM, K 63, 168. 1933-20/7. 68. ß21 Pritz 1995a. 180. o. 622 Uo.
