Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
tanulmányait, gyakorlatilag elveszett a németség számára. A helyi németek egyetlen talpon maradt csoportja gazdapolgárság, mely semmiféle csábításért, ígérgetésért és gazdasági előnyért cserébe nem volt hajlandó elszakadni német kultúrájától. Sopron - hangoztatta Schwartz - a legnagyobb és úgyszólván az utolsó német város Magyarországon, ezért a helyiek felelőssége túlmutat a város határain, és az egész Volkstum jövőjének záloga is. 585 A helyi gazdapolgár-társadalom azonban merőben eltérő kulturális és politikai hagyományokkal rendelkezett, mint a magyarországi németség többi része. A szervezett és öntudatos („volksbewusst") nemzetiségi mozgalomnak itt nem voltak mély gyökerei. A nemzetiségi politikával szembeni tiltakozás erőtlenebb formában, sajátos módon öltött testet. Persze a nyugat-magyarországi németek is próbálkoztak, ha mással nem, legalább azzal, hogy hangot adjanak elkeseredettségüknek. Feltehetően németajkú polgárok alkották azt a delegációt is, melynek tagjai 1926 januárjában keresték fel az osztrák kormányfőt, hogy a város elcsatolását követeljék tőle. A magyar hatóságok - ha nem verték is nagydobra - tudtak a történtekről. 586 Az epizódnak csak annyi következménye lett, hogy a németeket még inkább gyanakvóan figyelték a város és a vármegye illetékesei. A bizalmatlanság csak nőtt 1931-ben, az országgyűlési képviselőválasztások idején. A képviselői ajánlóívek alapján egyértelműen kimutatható, hogy a város gazdapolgárok által lakott negyedeiben nagyon alacsony volt a kormányzó Egységespárt támogatottsága. A választókörzet német lakossága ráadásul ismét szociáldemokrata jelölt mögé sorakozott föl. Az MSzDP érzékelte a helyiek hangulatát, és kampánystratégiáját jelentős részben a német gazdák elégedetlenségére építette. A párt soproni jelöltje, Csernák Pál, a megyei indulóval Zuschlag (Zentai) Vilmossal együtt, a gazdapolgár réteg anyanyelvén, németül tartotta meg nagy programbeszédét is. A küzdelem eredményeképpen az MSzDP képes volt megszerezni a választáson való részvételhez szükséges érvényes ajánlásokat. Erre a soproni választókerületen kívül, az országban csupán 13 helyen tudtak szert tenni. A sikert eredményező döntés valószínűleg nem expresszív jellegű volt, vagyis nem politikai hovatartozást fejezett ki, sokkal inkább a kormány és a kormánypárt működését utasította el. 587 A gazdapolgárok csalódottságát pedig némileg enyhítette, hogy az anyanyelvi szakképzés terén épp 1929-30 táján sikerült eredményt elérni. Ekkor ugyanis a kormány utasítására német nyelvű mezőgazdasági tanfolyamot indítottak a soproni és Sopron környéki német parasztifjúság számára. A döntés jelentősége nem volt csekély, hiszen a német kisebbség számára semmilyen egyéb szakiskola és tanfolyam nem állt rendelkezésre akkoriban Magyarországon. 088 Ez a fontos eredmény azonban önmagában nem volt elég abban az időben. Az 1931. évi állásfoglalást a gazdasági válság hatásainak is be lehet tudni. Ez utóbbi nemzetiségre való tekintet nélkül sújtotta a város lakosságát. Igaz, hogy nagyobb mértékben a mezőgazdaságból élő németséget. A politikai állásfoglalás harmadik fontos faktora volt a vallás. Ez azonban már szoros korrelációban állt a nemzetiségi összetétellel. A soproni németek szinte kizárólag az evangélikus vallást követték, és a kormánypárt, melyet főleg katolikus beállítottságúnak ítéltek, nem nyerte el a szimpátiájukat. Ezért a kormánypárt ellen leadott protest-szavazataikat nem lehet kizárólag német érzelmeiknek tulajdonítani. Az egyházközség ráadásul politikai és nemzeti szempontból is polarizálódott. A németek zömét tömörítő soproni evangélikus egyházközség 580 Reden, gehalten bei der Gründungsversammlung des Ungarländischen Deutschen Volksbildungsvereines in Oedenburg, am Jänner 1925. s. 1., s. a., s. n. 586 Magyar Kir. Államrendőrség Soproni Kapitányságának jelentése a polgármesternek. 1926. március 5. Sl, SVLt, 1404. a, 6/Biz. 1926. 587 Tóth 1999. 153-155. o. 588 Weidlein 1996. 12. o.
