Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
vezetése többször egyértelműen állást foglalt a magyarság mellett. 1934-ben „pángermán" viselkedése miatt esett el az evangélikus zsinati képviselői lehetőségtől az egyik egyházmegyei tisztségviselő. 589 A nemzeti elkötelezettség látványos megnyilvánulásának tekinthető az egyházközség Lackner Kristóf nevét viselő cserkészcsapatának 1935-ös megalakítása is. 590 A hívek jelentős része mindezek mellett tagadhatatlanul német érzelmű volt, melynek alátámasztására későbbről, a német befolyás növekedésének idejéből tudunk példát állítani. 591 A bajok egyik fő okozója azonban kétségtelenül az volt, hogy a nemzetiségi problémák orvoslására minden korábbi lojális észrevétel, figyelmeztetés ellenére sem került sor. 1927ben, egy újabb tanulmányában Alfred Schwartz már kiábrándultabb hangnemben sorolta ismét a be nem váltott ígéreteket, hiányolva a német népjogok érvényesülését. Mindezt a népoktatás terén a katolikus leány- és fiúiskolák bezárásával, az országos viszonylatban is kevés és elégtelen középfokú szintű német oktatással igyekezett alátámasztani. Nem vált valóra a német gazdapolgárság óhaja, a német nyelvű szőlész-borászképzés sem. A volt soproni katonai csapatkórházat ugyan átalakították a szakképzés céljaira, azonban a földművelésügyi miniszter ígérte ellenére sem vezették be a nemzetiségi nyelvű oktatást. Fennállásának három éve alatt ezért német gazdapolgár egyáltalán nem látogatta az intézményt. Schwartz szerint a helyi hatóságok a 4800/1923. sz. oktatásügyi rendeletet is elszabotálták. A Bethlen-kormány által kibocsátott rendelet a szülők döntésére bízta, hogy a nemzetiségi iskolában milyen mértékben érvényesüljön az anyanyelvi oktatás. Az oktatási típus megválasztását sok nemzetiségi településen nem ritkán hivatalos vagy egyházi személyek pressziója befolyásolta. Sopronban az erős kulturális hagyományokkal rendelkező német polgársággal szemben hasonló nyomással ugyan nem éltek, de a rendelet végrehajtását finoman mellőzték, anélkül hogy ezt a városi tanács, az iskolaszék vagy a tanfelügyelet szóvá tette volna. Hosszú ideig vajúdott a jelentős német színházi múlttal rendelkező városban a német társulat ügye is. A szerző ez utóbbit is fontos identitásképző tényezőnek tekintette, és hiányolta a hatóságok segítőkészségét a színház megteremtésében. Tanulmányában Schwartz azt igyekezett bizonygatni, hogy „Nagy-Magyarország" csakis nemzetiségeihez lojális államként jöhet létre újra, régi határait visszanyerve ugyanis másként nem képes tartós állami együttlétre faji öntudatra ébredt nemzetiségeivel. Magyarország német kisebbségével szembeni méltányos bánásmódjával bizonyíthatná a világ előtt, hogy az elmúlt évtizedek, a világháború tanulságait levonta, és ezzel amellett, hogy kiváltaná a világ elismerését, a legnagyobb csapást mérné ellenségeire. 592 Nem így lett. Amellett, hogy a népszavazás segítette a természetes asszimilációt, Sopronban és környékén erőteljes magyarosítás is folyt. A harmincas években a beolvasztási folyamatot jelentősen felgyorsította a nemzetiszocialista Harmadik Birodalom agresszívvá váló „ostraumpolitikája". A soproni politikai elit kétségbeesetten próbálta a németesedés veszélyének kitett város magyarságát erősíteni. A helyi németeket potenciális veszélyforrásnak tekintették. Amikor a „Deutschtum in Ausland" című sorozat 1934-ben kiadott kötetében Johann Huber már szinte fásultan utalt vissza a népszavazás előtt elhangzott ígéretekre (a Sopronban élő kb. 15 000 németnek akkor még mindig nem volt iskolája, sem óvodája, sem színháza) és keserűen állapította meg, hogy sajnos Bethlen 1931-ben kénytelen volt 589 Hanzmann János: Helyzetrajz és adalékok a soproni ágostai hitvallású evangélikus egyházközség 1900-1950. évi történetéhez. I. rész. A korszak krónikája. (Hanzmann Károly soproni evangélikus espereslelkész emlékiratai.) Sopron, 2000, Soproni Evangélikus Gyűjtemények Levéltára, 155. o. 590 Uo. 157. o. 591 Ennek közvetett bizonyítékát jelenti, hogy a Volksbund népiskolájának megnyitása utáni 1941/42. iskolai évben 200 tanulóval kevesebb iratkozott be az egyházközség iskolájába, mint az előző évben. ° 92 Medgyesi Schwartz Alfréd: Mikor lesz Csonka-Magyarországból Nagy-Magyarország. Politikai Tanulmány. Sopron, 1927, RöttigJ-tomwalter, 32-45. o.
