Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
hogy a trianoni szerződés következtében szinte alig kell nemzetiségi kérdéssel foglalkoznunk. Gondos hivatalnokként mégis hozzáfűzte, hogy a megyében maradt ugyan egy „csekély létszámú" idegen ajkú népesség, melynek ugyanolyan jogokat kell biztosítani, mint a „magyar fajhoz" tartozóknak, egyszersmind azonban minden nemzetiségi hecckampány ellen következetesen fel fog lépni. „Olyan lőporfüstös légkörben élünk, hogy senki nem tudhatja, hol keletkezik éppen egy szikra, mely aztán szörnyű robbanáshoz vezet" - vetítette előre Simon, hogy nem fogja méltányolni a kérdés nyomán felcsapó indulatokat. 566 A diszkrimináció mellett tehát elmaradt gesztusok és mellőzöttség volt a Magyarországra szavazott német polgárok osztályrésze. Ezzel egyidejűleg kísérlet sem történt azoknak az okoknak a feltárására, amelyek szavazók másik részét az Ausztriára való voksolásra késztette. Egyik vezetőjük emiatt a Bourbonokhoz hasonlította a város és a megye vezetőit, akik az egykori francia uralkodókhoz hasonlóan semmit sem felejtettek és semmit sem tanultak. 567 A helyi németajkúak megítélését, két irányból megközelíthető szavazási magatartásuk 568 értékelése mellett, az aktuálpolitikai helyzet, az osztrák-magyar - pontosabban fogalmazva - a burgenlandi-nyugat-magyarországi kapcsolatok alakulása is károsan befolyásolta. Az 1921-ben mélypontra süllyedt - bár később valamelyest javuló - viszony nem kedvezett a soproni nemzetiségi probléma tárgyilagos és korrekt kezelésének. 569 A jobboldali sajtó azon szorgoskodott, hogy felzárkózzon egyes vezető politikusok állásfoglalásai mögé, és sokszor még egyértelműbben fogalmazott a nemzetiségekkel szembeni bánásmódot illetően. 1922. február 2-án józan hangvételű írás jelent meg a Soproni Hírlap hasábjain Pröhle Károlytól „Csonka-Magyarország nemzetiségi politikája" címmel. Ebben Pröhle megnyerő tisztánlátással tett javaslatot a nemzetiségekkel - Sopronban speciálisan a németekkel - szemben folytatott politika jövőbeni irányvonalára. „Magyarországnak létérdeke - írta a szerző -, hogy megmaradt nemzetiségei megmaradjanak a magyar hazához való hűségükben, a magyar korona égisze alatt érezzék jól magukat." A kisebbségek jogait biztosító nemzetiségi politika másfelől az egyetlen garancia arra, hogy az elszakított területek nemzetiségei - ha eljön az ideje - szívesen térnek vissza Magyarország kebelébe. A nemzetiségellenes, intranzigens nemzeti politika mindkét célt tekintve csak romboló hatású lehet - figyelmeztetett Pröhle. A szerkesztőség alig győzte elhatárolni magát a kisebbségekért szót emelő írás tartalmától. A cikkhez csatolt kommentárban megjegyezték, hogy közlik ugyan Pröhle dolgozatát, de nem osztják az abban foglalt teoretikus nézeteket. „...Akkor, amikor körülöttünk minden bocskoros náció, s köztük az osztrák a legjobban, a mi véreinket tiporja csak azért, mert magyarul beszélnek, és mert magyarok voltak a múltban, kiüldözi vagy internálva tartja, addig mi is csak hasonlóképpen tehetünk. Maguknak az osztrákoknak az eljárása jogosít fel bennünket erre" - fejezte be állásfoglalását a lap szerkesztője. 570 Mindehhez mintegy igazolásképpen, két hasábbal arrébb részletesen taglalták a magyarokat Burgenlandban ért - egyébként valóságos - atrocitásokat. 566 Oed.Zt., 1922. október 6. 567 A hasonlat apropója egy olyan anschluss elleni tiltakozó gyűlés volt, ahol a három megyéből különvonattal összesereglett német lakosság előtt a hét szónok közül egy vette a fáradságot, hogy öt percig németül megszólaljon. A jelenlévők közül többen megjegyezték, hogy ezek után biztosan Ausztriára szavaznának. Medgyesi Schwartz Alfréd: Mikor lesz Csonka-Magyarországból Nagy-Magyarország. Politikai Tanulmány. Sopron, 1927, Röttig-Romwalter, 20. o. 568 Ami leginkább azt a lélektani problémát idézi föl, hogy a félig töltött pohár vajon félig üres-e vagy félig tele van. 569 A németeket magyar részről ért diszkrimináció ellenpárjaként idézhetjük pl. Walheim tartományfőnök 1923. szeptemberi beszédét, melyet a Burgenländische Volksblatt szeptember 23-i száma idézett. Eszerint Walheim sajnálattal konstatálta, hogy Kismartonban még mindig vannak, akik magyarul „fecsegnek". Kifejezte reményét, hogy ezek az emberek hamarosan kihalnak. Idézi Haslinger 1992. 155. o. 570 SH., 1922. február 2.
