Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN

A fentiekből kiderül, hogy a városban megvoltak ugyan a konstruktív kisebbségi politika hívei is, a közhangulatot azonban szomszéddal folytatott adok-kapok légköre hatotta át, s ennek árnyékában kevesebb teret kapott a kisebbséggel szembeni higgadt magatartás.

571 Az a fajta diskurzus, amely a helyi társadalomban és a sajtóban folyt, sokszor bántóan hatott a németségre vagy annak egy részére, elsősorban a gazdákra. Őket nemzeti-társadalmi szempontból szinte kollektív módon destruktív elemként tartotta számon a politikai elit és az annak szócsöveként működő sajtó. A fenti jelenséget jól példázza az az írás, mely a már idézett Soproni Hírlap hasábjain jelent meg annak kapcsán, hogy a pénzügyminisztérium megvonta egyes vidékek bortermelőinek anyagi támogatását. Az üggyel kapcsolatban a lap rendkívül érdekes eszmefuttatást közölt. Eszerint a kedvezmények megvonása a társadalmi élet szempontjából is igen örvendetes. A soproni gazdák borkimérései, a „buschenschankok", a nagymértékű borfogyasztás melegágyai, nem csoda, hogy a gazdák gyermekeinek nincs kedvük a tanuláshoz. Noha Sopron tele van középiskolákkal, ott csak egy-két gazdapolgár gyereke lézeng, ezért a középosztály kiegészülése szempontjából a soproni gazdák szóba sem jöhetnek (sic). „Ez a nép - írta az újság - melynek saját vezetője nem volt és tán nem is lesz, kész zsákmánya lesz a magyarság ellen uszító népbolondítóknak, nincs kapcsolat közte és a város egyéb társadalmi rétegei között, sőt a gazdák természetellenes elzárkózottságban élnek. A buschenschankok sűrű füstös szobáiban egymásközt főzik terveiket, beszélik meg magatartásukat, szűk látókörük szemszögéből egyedül a maguk önös érdekeit tekitnve, s hoznak bajt és szégyent a városra." A gazdasági érvek mellett tehát erkölcsi szempontok is a kimérések megszüntetése mellett szólnak - vonta le a tanulságot a város legtekintélyesebb napilapja.

572 Azt gondolhatnánk, hogy abban a városban, melynek nemzethűségében a lakosság német anyanyelvű csoportjai 1921-ben jelentősen osztoztak, a magyarországi átlagtól eltérően nagyobb bizalom nyilvánult meg a nemzetiségekkel szemben. A helytállásért kijáró elismerés mellett a formális logika szabályai is azt diktálták volna, hogy a magyarországi nemzetiségek államhűségét szimbolizáló, és ezzel Sopron határain messze túlmutató jelentőségű állásfoglalást látványosan megjutalmazzák a magyar állameszme hívei. Ezzel szemben a helyi politikai osztály népszavazás utáni kommunikációjából az derül ki, hogy a más nyelvet beszélő társadalom tagjai a „gyanúsak" kategóriájába kerültek, és emiatt nem tudtak az őket körülvevő társadalmi közeg szövetébe beilleszkedni. Mivel a „hűségeseket" a „hűtlenektől" elválasztani - néhány egyedi esetet kivéve - nem lehetett, a diszkriminatív közbeszéd és a hozzá kapcsolódó cselekvések a német nemzeti közösséghez tartozó polgárok összességét érintették hátrányosan. A nemzetiséggel szembeni ellenérzések ráadásul nem korlátozódtak csupán a közbeszédre és a retorikára. A németek bizonyos részének a bizalmatlanságból eredően egészen kézzelfogható hátrányokat kellett elszenvednie. A bécsi Volks Zeitung című újág 1923. december 25-én kelt írása kifogásolta, hogy az 1921-ben Ausztriára voksolókat számos adminisztratív intézkedés sújtotta a magyar hatóságok részéről. Azzal az ürüggyel, hogy ezek a Károlyi kormányzat, illetve a kommün idején szerepet játszottak, megvonták tőlük telefonjukat, lakásukat, ipari koncesszióikat. Ennek köszönhetően - folytatja a lap - nem lehet csodálkozni azon, hogy a helyi németség soraiban mindenféle propaganda nélkül is lassan de biztosan növekszik a Burgenlandhoz való csatlakozás vágya.

573 571 Pröhle állhatatosságára (és az idők változására) jellemző, hogy 1927-ben több fórumon - többek között a Magyarság című lapban (1927. június 29-i számában) - is fellépett az egyre baljóslatübbnak látszó „pángermán" tendenciák ellen. Egy németországi evangélikus gyűlésen elhangzott felszólalása nyomán a német külügyminisztérium illetékese célszerűnek látta volna, hogy Pröhlére akár az egyházi szervezeten keresztül is nyomást gyakoroljanak. 1927. július 16. PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. 572 SH., 1922. 08. 27. 573 Volks Zeitung, 1923. december 25.