Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
A városvezetés a szavazást követően erős presszió alá helyezte az osztrák- illetve németérzelmű csoportokat. A város egyik német nyelvű lapját, az Oedenburger Zeitungot folyamatosan megfigyelés alatt tartották. Miután rendőri jelentések pángermánsággal, valamint osztrák és zsidó érdekek szolgálatával vádolták az újságot, 1923-ban állambiztonsági érdekből a betiltását is fontolóra vették. 557 Ugyanakkor indulatos támadások érték egyidejűleg osztrák részről a soproni németség magyarbarátsággal vádolt köreit is. A helyi német nyelvű „magyarónokat" és lapjukat, a Christlicher Oedenburger Tagblattot rendszeresen érte éles támadás a határ túloldaláról. A nemzetiségi törvényben és a 4044/1919. sz. rendeletben szavatolt nemzetiségi, nyelvhasználati jogok is több esetben sérültek. A városi közgyűlés jegyzőkönyvei és előterjesztései magyarul készültek el, holott a rendelet kötelezte a községek vezetését a hivatalos mellett a kisebbségi nyelv használatára, ha a képviselők legalább egyötöde ezt igényli. Sopronban - bár erről hivatalos adataink nincsenek - a német ajkú városatyák aránya bizonyosan elérte, sőt meghaladta a kívánt egyötödöt. A német nyelv használata ennek ellenére nem vált gyakorlattá. 1923-ban az egyik nemzetiségi képviselő kérte az alpolgármestert, hogy előterjesztését németül is adja elő, mivel a költségvetési előirányzatot tartalmazó nyomtatvány is csak magyar változatban került a képviselők asztalára. A városvezetés csupán ez utóbbi kifogásra reagált, és gazdasági okokra hivatkozva elutasította a német várospolitikus követelését. 558 Nagy visszatetszést keltett a vitézzé avatásokkal kapcsolatos névmagyarosítások ügye is. Az idegen hangzású névvel rendelkező vitézjelölteket kötelezték, hogy vegyenek fel magyarosan csengő családneveket. Alfred Schwartz városi képviselő éles hangon bírálta a Vitézi Szék gyakorlatát, és felszólította a polgármestert, hogy lépjen fel a diszkrimináció ellen, hiszen a német anyanyelvűek ugyanolyan hűségről tettek tanúbizonyságot a haza iránt, mint magyar ajkú társaik. Thurner Mihály polgármester értelmetlennek tartotta az intervenciót, és úgy vélte, hogy az ráadásul nemkívánatos benyomásokat keltene felsőbb körökben. Thurner tehát féltette a Civitas Fidelissima presztízsét, és nem tett egyetlen lépést sem a népszavazás során is helytállt németekért, annak ellenére, hogy nemzethűségi alapon számos más városi csoportnak (legfőképpen a köztisztviselőknek) követelt különleges elbírálást akkor és a későbbiekben is. A polgármester cinikus módon kijelentette, hogy senkinek nem kötelező megválnia saját nevétől, csupán le kell érte mondani a vitézi adományról. 559 Osztrák vádak szerint egyébként Thurner 560 többször sértő, sőt támadó hangnemben ítélte el a népszavazáson Ausztria mellett voksolókat. A győzelem és a város ünnepélyes átadása utáni eufórikus hangulatban még megbocsátó hangnemben marasztalta el a jogaikkal élt ellenszavazókat. A magyar nemzetiségi politikát elismerő szavait követően a hűséges németeket igyekezett megvédeni néptársaik előtt. „Ahogy a német gyarmatok négerei visszakívánják a német uralmat - mondta Thurner - ne vegyék rossznéven, hogy Sopron német fiai magyarnak vallva magukat nem szegték meg hűségüket, mellyel tartoznak a hazának, cserébe a jótéteményekért, szabadságért és jogokért, melyeket évszázadok alatt kaptak. " A hűtleneknek meg kell bocsátani - folytatta -, mert azok nem tudták mit cselekszenek. Akik viszont hivatásszerűen toborozták az osztrákbarátok táborát, azoknak nincs helyük a város közéletében, pusztulniuk kell, lakolni a gazságukért". 561 Az utóbbi kitételt olvasva volt miért tiltakoznia az 557 Sl, SVLt, 1404. a, Biz./1923. május 6. 558 Sl, SVLt, Kjkv, 1922. július 5. 559 [dézi: Oed.Zt. 1922. augusztus 13. Az augusztus 8-i közgyűlésen egyébként az elnöklő polgármester saját szavai szerint „közel állt hozzá, hogy a felszólalót rendre utasítsa" Thurner a Soproni Hírlap szerint is felháborodottan utasította el Schwartz kifogásait, akinek felszólalását „mit keres még itt?, menjen Ausztriába" és hasonló közbekíabálások kísérték. SH, 1922. augusztus 9. és Sl, SVLt, Kjkv, 1922. augusztus 8. 560 (Sopronyi) Thurner Mihály (1878-1954) Sopron polgármestere 1918-1941 561 Thurner beszéde 1922. január. 2-én. Sl, SVLt, XIV. 28.
