Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
osztrák szerveknek. Később a polgármester beszédeiben a megbocsátás gesztusa mind jobban elhalványult. A stílus megváltozását jelzi, hogy majd egy évvel a népszavazás után kijelentette: „...A hűtlenek hintsenek hamut a fejükre, kérjék a Mindenható bocsánatát a legnagyobb bűnre, a hazaárulásra, és adjanak hálát egyúttal a Mindenhatónak, hogy a magyar szívbe nem plántálta a bosszúállás vágyát." 562 A fenyegető kijelentések miatt az osztrák követ is tiltakozott Bánffy Miklósnál, aki igyekezett őt megnyugtatni, hogy a magyar kormány kötelességének érzi minden olyan esetben eljárni, amikor ausztrofil érzelmei miatt valakit üldözés ér. Bécsi források szerint a soproni polgármester legindulatosabb szónoklata 1922. március 14-én hangzott el. Ekkor Thurner állítólag a hazaárulók elleni bosszú órájának közeledtéről beszélt, kijelentve, hogy akik az elcsatolásra szavaztak még golyót sem érdemelnének, inkább fel kellene kötni őket. 563 A hűtlenség és a német nemzetiség azonosítása Thurner publikált megnyilvánulásaiban közvetlenül nem, inkább - mint előző példánkból is látszik - csak áttételesen fordul elő. A szövegek tágabb kontextusa és a korabeli - sajtóban is megjelenő - közbeszéd azonban nem hagy kétséget afelől, hogy kiket soroltak a „hűtlenek" kategóriájába. Az osztrákok tiltakozására a magyar kormány egyrészt a burgenlandi politikusok hasonló nyilatkozatait felidézve védekezett, másrészt viszont igyekezett lecsillapítani a helyi kedélyeket, s belügyminisztériumon keresztül fejezte ki rosszallását a polgármester megnyilatkozásai miatt. 564 A budapesti illetékesek mindazonáltal megpróbálták áthárítani a felelősséget azokra, akik a feszültségeket gerjesztették. A magyarországi németek sorsáért aggódó osztrák követ viszont joggal hiányolta a „hazafiasnak" mondott, valójában azonban szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben hozott konkrét intézkedéseket. A jóakarat és a német érzelmek iránti megértés első igazi jeleit is csupán Bethlen István miniszterelnökkel folytatott megbeszélése során tapasztalhatta. 565 A retorikai fordulatok egyes kitételein - melyekre utóbb visszatérünk - lehet vitatkozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a német polgárság hazafias kiállását nem különösebben hálálták meg a helyi politikai élet szereplői. Sopron város közgyűlése az eseményeket követően - a város képviselője, Klebelsberg Kunó belügyminiszter jelenlétében - határozatilag örökítette meg jegyzőkönyvében mindazok emlékét, akik sokat tettek a szavazás sikeréért. Felsorolni is hosszú ki mindenkit övezett hála a győzelemért. Jutott belőle Thurnernek, a városi képviselőknek, Magyarország kormányzójának, nemzetgyűlésének és kormányfőjének, a külügyminiszternek, a szavazáson főszerepet játszó főiskolásoknak és természetesen az elesetteknek egyaránt. A városi képviselők külön kiemelték az EME szerepét, hisz - mint mondták - az „...ő iskolájukból kerültek ki azok, akik készek voltak vérüket oltani a hazáért." Megemlítették a soproni női szervezetek, a hazafias dalos egyletek és a Magyar Nemzeti Szövetség helytállását. Megemlékeztek a társtörvényhatóságokról is. Néhány nappal később azok részesültek dicséretben, akik a szavazás technikai lebonyolításában részt vettek, az előkészítő bizottság és a központi szavazási iroda munkatársai voltak. A hosszadalmas köszönetnyilvánításból egyetlen csoport maradt ki: az eredményt végül is eldöntő soproni németeké. A politikai szűkmarkúságra példát találunk Sopron város és Sopron vármegye 1922-ben megválasztott főispánja beiktatási beszédében is. Simon Elemér - mintha nem is a mintegy 48 százalékban németek által lakott Sopron főispáni székébe installálták volna - hangsúlyozta, 562 Thurner beszéde 1922. december 14-én. Sl, SVLt, XIV. 28. 563 Thurner e napon, de előtte és utána elhangzott beszédeiben egyébként nyoma sincs a kifogásolt részleteknek 564 Cnobloch osztrák követ és Bánffy Miklós beszélgetése, 1922. január 18. NPA Kt. 17., 16/pol.. 565 Feljegyzés Cnobloch és Bethlen István megbeszéléséről, 1922. április 25. ÖStA NPA Kt. 17. 109/Pol.
