Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN

6. sz. táblázat Sopron város lakosságának anyanyelv szerinti megoszlása (1880-1930) anyanyelv 1880 1890 1900 1910 1920 1930 magyar 4 877 8 104 13 540 15 022 17 166 I 20 314 német 17 115 17 390 17 924 17 318 16 911 14 912 szlovák 116 171 279 184 85 56 román 7 13 13 19 4 horvát 570 804 946 781 733 357 szerb 10 13 9 8 11 3 egyéb 534 724 767 606 323 216 összesen: 23 222 27 213 33 478 33 932 :15 248 35 892 Forrás: Thirring Gusztáv: Statisztikai adatok Sopron városáról. In Heimler 1936. 89. o. A városi német lakosság egyik része iparos, illetve kereskedőtevékenységet végzett, míg másik csoportjuk mezőgazdasággal, jellemzően szőlőműveléssel foglalkozott. A soproni német gazdapolgárság - csúfnevükön Bohnenzüchterek (poncihterek) - képviselőinek szavazatai meghatározták az 1921. decemberi voksolás végeredményét. Döntésüket összetett hatások befolyásolták. Az egyik ezek közül a városi, iskolázott rétegekre jellemzőbb spontán asszimiláció volt. Az eredetileg németajkú, de tanulmányai után értelmiségi, köztisztviselői, hivatalnoki állásokban elhelyezkedett és egzisztenciát teremtett polgárok egyre inkább kötődtek a számukra közpályát biztosító magyar államhoz, és a vele együtt felkínált „Szent István-i állameszméhez".

545 Érdemes azonban azt is kiemelnünk, hogy a határrégiók lakosságát - különösen osztrák-magyar határ mentén élőkét - élénk, évszázadokra visszanyúló multietnikus kapcsolatok jellemezték. Jóllehet az 1920-21-es határkijelölés polarizálta a határmenti közösségeket, a törésvonalak nem feltétlenül követték a német-magyar-horvát nyelvi vonulatot, sokkal inkább politikai, vallási orientációt vagy gazdasági preferenciákat fejeztek ki.

546 Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a soproni és Sopron környéki németség Ausztria-Magyarország osztrák államterületének szomszédságában is gyenge birodalmi identitással rendelkezett.

547 A monarchia széthullása nem okozott számára komoly traumát.

548 Az akkoriban német nyelven rendszeresen megjelenő két soproni lap

549 írásaiból az 545 E folyamat legpéldásabb megtestesítője maga Sopron polgármestere, Thurner Mihály volt, aki német szülők gyermekeként, az iskolában elsajátítva a magyar nyelvet, majd jogi végzettséget szerezve lépett állami szolgálatba 1905-ben, s ezután lett polgármester 1918-ban. A népszavazás idején és azt követően is a magyar érdekek legharcosabb képviselője lett Sopronban. 546 A kérdéssel kapcsolatban lásd még Haslinger 2000. 547 A haza fogalma a 19. század elején még nehezen volt definiálható a soproni németek körében, akik ismerték Magyarország történelmét és kultúráját, ám szívesen azonosultak a német vezetésű, nemzetek feletti felvilágosult birodalommal is. A reformkortól azonban kezd tisztázódni a haza-fogalom, mely egyre inkább Magyarországgal vált azonossá. A kérdésről részletesebben ír: Boronkai Szabolcs: Haza és Hazafiság a 19. századi soproni német nyelvű prédikációkban. Soproni Szemle, 2000. 229-248. o. 048 Amiben valószínűleg szerepet játszottak a helyi evangélikus németek ellenérzései a katolikus bécsi udvarral és Ausztriával szemben. Meg kell azonban jegyezni, hogy a 19. század soproni lutheránus lelkészeinek legjobbjai - bár az osztrák katolikus dominanciát elutasították - Németországban tanultak, ragaszkodtak a német kultúrához és írásbeliséghez, s ez utóbbit közvetítették híveik felé is. Lásd Boronkai 2002. 246. o. 549 A Westungarisches Volksblatt (WBl.) és az Oedenburger Zeitung.