Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
4. ÖSSZEGZÉS
követett gyakorlat — a gimnáziumokhoz és papneveldékhez kapcsolódó tanítóképzői tanfolyamok intézménye — nem volt tovább fenntartható. A tanítóképzésrőlmeglehetősen későn, 1868-ban rendelkezett a népoktatási törvény. A soproni evangélikus líceum keretein belül már 1829-től működött egy hároméves, a négy algimnáziumi osztályra épülő tanítóképző tanfolyam, amelyből 1858-ra kialakult az evangélikus tanítóképző. A Katolikus Konvent 1854-től harminc éven keresztül tartott fenn tanítóképzőt, az orsolyiták és a szürkék párhuzamos intézményeiről már esett szó. A hároméves tanítóképzés képesítővizsga letételével zárult, az elemi iskolai tanítói diplomával rendelkezők tovább folytathatták tanulmányaikat a polgári és felső népiskolai tanítóképzőben. A város iskolahálózatáról festett képet tovább színesítik a speciális nevelőintézetek, mint az 1903-ban létrehozott és a mai napig működő, több megyére kiterjedő vonzáskörzetű Siketnémák Sopron vármegyei és Sopron városi Államilag Segélyezett Intézete, vagy akár a Tiszti Leánynevelő Intézet, valamint az Állami Honvéd Főreáliskola. A gimnáziumokhoz és a reáliskolához kapcsolódva kell megemlíteni a magánintézeteket. Ezek egy része a nőnevelé s terén tevékenykedett, de a 6—18 éves fiúk képzésére is szerveződtek bennlakásos intézetek. Kezdetben elemi iskolaként indultak: a Laehne-féle intézet 1853-ban, Csöndes Ferenc intézete 1866-ban. A felekezeti, illetve állami elemi iskolák szintjénél színvonalasabb oktatást ígértek, az intézeti neveléssel a vidékről bekerülő gyermekek felügyeletét is biztosítani tudták. Mivel volt rá igény, idővel ezek az intézetek tovább bővültek a középfokú oktatás irányába, a módosabb polgárok, sőt nemesi családok pedig szívesen megfizették a jó nevű intézeteket, ahol biztosítottnak látták gyermekeik megfelelő felügyeletét, szellemi, testi és erkölcsi nevelését. 4.2. SOPRON, AZ ISKOLÁZTATÁSI KÖZPONT Sopron kulturális és iskolavárosi hagyományaira támaszkodva a Dunántúl egyik legjelentősebb iskoláztatási központja lehetett a 19. században. A 19. század eleji városhálózatban Sopron a Dunántúl egyik elsőrendű kereskedelmi központja volt Pécs, Veszprém és Kanizsa mellett. Másodrendű központ volt Győr, Komárom, Esztergom, Pápa, Székesfehérvár és Keszthely. 2 Sopronban ekkor az evangélikus és a bencés gimnázium volt a két legnagyobb középiskola, az evangélikus gimnáziumhoz tanítóképző és akadémia is csatlakozott. Működött továbbá egy kereskedő tanonciskola és az 1850-es években két felekezeti jellegű alreáliskola is létrej ött. Pécsett ugyancsaka j ezsuitáktól örökölt bencés gimnázium, mellette akadémia, 1857től alreáliskola alkották a középiskolákat. Veszprémben és Nagykanizsán piarista gimnázium működött. 3 Győr bencés gimnáziumot, evangélikus algimnáziumot, és 1853-tól katolikus alreáliskolát mondhatott a magáénak. 4 Székesfehérváron ciszterci gimnázium és 1854-től városi alreáliskola működött. 5 A 19—20. század fordulójára — intézményi ellátottságukat tekintetbe véve — Szombathely, Győr, Sopron, Székesfehérvár és Komárom tekinthetők a Dunántúlon regionális centrumnak. 6 Urbanizációs szempontból Győr kedvezőbb helyzetben volta 19. század végén, mint Sopron,mégis nagyságrendje, vonzáskörzete,iskoláinak száma alkalmassá teszi a Sopronnal való összevetésre. 7 Győrnek 1840-ben 21810,1900-ban 37 543 lakosa volt, többségében magyar anyanyelvűek. A századforduló évében a lakosságnak mintegy 60%-a az iparban és a kereskedelemben dolgozott. 8 A bencések Győrben is működtetek gimnáziumot — sőt, az intézmény a mai napig a bencés rend vezetése alatt áll —, melynek 19. századi története sokban hasonlít a soproni bencés gimnáziuméhoz. A győri gimnázium is a jezsuitáké volt az 1627-es alapítástól a rend feloszlatásáig. A győri főgimnázium mellett jogakadémia is működött, amely 1849-ben szűnt meg. 9 A bencések itt is 1802-ben vették át a gimnáziumot és 1806-ban hatosztályossá fejlesztették. 1850-ben végrehajtották az Entwurf intézkedéseit, az iskolát nyolcosztályossá bővítették. A tanulólétszám ekkor 330 fő körül volt, körülbelül duplája a soproninak. 10 A két gimnázium j ó kap csőlátókat áp olt egymással, több bencés tanár mindkét gimnáziumban tanított néhány évet. A soproni gimnáziumot 1813 és 1816 között igazgató Szeder Fábián soproni szolgálati évei előtt és után is a győri bencés gimnázium igazgatója volt. Az 1850-es években Sopronban tanító Schiebinger Emil az 1862/63-as tanévet már a győri bencések igazgatójaként kezdte. Az 1880-as években a győri gimnáziumban oktató Pacher Donát 1910—1915 között Sopronban volt igazgató. A soproni evangélikus líceumhoz mérhető protestáns gimnáziumot nem találunk a többségében katolikus városban. A 18. századvégétől létezett egy evangélikus kisgimnázium, 1850-től algimnázium, amely az 1887/88-as tanév végén végleg megszűnt. 11
