Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

4. ÖSSZEGZÉS

Két évvel a soproni után, 1852-ben jött létre a városi katolikus jellegű alreáliskola, melyet az 1870/71 -es tanévtől felekezet nélküli, nyilvános alreáliskolaként működtetetta város.

12 Fokozatosan fejlesztettéktovább a tanintézetet, az 1873/74-es tanévben indult az első főreáliskolai osztály, a végzős alreáliskolásokkal. A főreáliskolakezdettőlfogvaállamifenntartásúintézmény volt, tanulóinaklétszáma nagyságrendj ében körülbelül megegyezik a soproni főreál tanulólétszámával.

13 Az iparos-kereskedő Győrben ugyanúgy négy polgári működött, mint Sopronban. Itt az állami polgári leányiskola alapítása nyitotta meg a sort 1882ben, egy időben a soproni orsolyita polgári létrejöttével. A győri orsolyiták 1898-ban alapították polgári leányiskolájukat. A városi fiú polgári egy évvel előzte meg a sopronit: 1903-ban indult. Két évtized múltán újabb polgári fiúiskola kezdte meg működését, állami fenntartású intézményként.

14 Érdekes módon az ipariskolát csak 1884-ben, az ipartörvény következtében hozta létre Győr városa, államsegéllyel egészítve ki a fenntartás költségeit. Korábban sem a város, sem az ipartestület nem szorgalmazta iparostanonciskola felállítását. A működés körülményeit a közgyűlés által kiküldött ipariskolai bizottság felügyelte. Az iskola első tanári kara itt is a főreáliskola óraadó tanáraiból állt össze. 1905-ben 659 tanuló fejezte be a tanévet, tehát nagyjából a soproninak megfelelő volt a diákok létszáma.

15 Tanítóképző intézetek tekintetében Sopron volt gazdagabb. Az 1777. évi Ratio Educationis rendelkezéseinek megfelelően a győri tankerületi székhelyen megszervezett normaiskolában már tanítóképzés is volt, a soproni katolikus elemik tanítóit is ide küldték, hogy elsajátítsák a Ratioban leírt módszereket. Ez a tanfolyam-rendszerű oktatás egészen 1847-ig folyt.

16 1847 októberében került sor az önálló városi katolikus tanítóképző intézet megnyitására. 1851 és 1857 között a tanítóképző igazgatója egyben a városi reáliskola és az elemi iskola igazgatója is volt. 1868-ban szervezeti változtatásokra került sor, a népiskolai törvény értelmében háromévfolyamossá bővítették a képzőt. 1894ben, amikor a katolikus tanítóképezde új épületbe költözött, Zalka püspök hozzákapcsolta a soproni tanítóképzőt is, megszüntetve ezzel Sopronban a katolikus férfi tanítóképzést.

17

1875 októberében nyílt meg 40 növendékkel az állami tanítónőképző intézet Győrben — Sopronban csak az apácarendek által fenntartott tanítónőképzők működtek, az állam nem tartott fenn ilyen iskolát.

18 A győri orsolyiták csak 1926-ban nyitották meg tanítónőképző intézetüket, Sopronban már 1863-tól működtettek tanítónőképzőt.

19 A felsőbb leányiskola szervezése több mint három évtizeddel később kezdődött, mint a soproni intézményé. Az állami felsőbb leányiskola 1908-ban nyílt meg Győrben. A felsőbb leányiskola első négy osztályára épülő ötödik és hatodik leánygimnáziumi osztály az 1917/18-as tanévben indult. A gimnázium az 1919/20as tanévtől lett teljes nyolcosztályú, az első érettségit is e tanév végén tartották.

20 Egy felmérés szerint a 20. század elejének tudáselitje által látogatott legfrekventáltabb magyarországi középiskolák között az 5—6. helyen szerepeltek a soproni iskolák, mind az 1880 előtti, mind az 1881 utáni korminta diákjainál. 1880 előtt Budapest, Pozsony, Pécs, Debrecen és Győr előzte meg Sopront, 1881 után pedig Budapest, Kolozsvár, Nagyvárad és Debrecen.

21 A soproni iskolák nem csak Sopron város társadalmának, hanem egy nagyobb régiónak az iskoláztatási igényeit is kielégítették, ezáltal is növelve a város központ-funkcióját. A város gazdasági központként való meggyengülése szerencsés módon nem jelentette egyben a kulturális elszürkülést, épp ellenkezőleg. Az urbanizáció, az iskolaépítések a kulturális központjelleg megerősödését hozták magukkal. Ugyanakkor megváltozott, egyre inkább leszűkült a környező nyugat-dunántúli vármegyékre (Vas, Zala, Mosón) az a régió, amelynek középfokú iskoláztatását Sopron látta el. A Dunántúli Ág. H. Ev. Egyházkerület által fenntartott iskolák — a gimnázium, a teológia és a tanítóképző — az egész Dunántúlról fogadtak diákokat. Konkurenciát csak a pozsonyi evangélikus gimnázium és a 20. század fordulójára kiteljesedett, német nyelvű felsőlövői evangélikus iskolakomplexum jelentett. A katolikus intézmények esetében más a helyzet, a győri és pannonhalmi bencés gimnáziumok, a győri katolikus tanítóképző sok diákot fogadott a környező vármegyékből. Berényi Pál Sopron megyéről készült leírásában 1895-ben így fogalmazott: „Már a folyó század elején is úgy beszéltek Sopronról, mint a Dunántúl Athénjéről. Nem az itt összesereglett, korszakot alkotó tudósok tették azzá, hanem a jó iskoláknak meglepően nagy száma. E characteréből a haladó évek során semmit se veszített Sopron, csak megszűnt első és egyetlen lenni azon dunántúli városok között, a melyek körében jó iskolák terjesztik a tudás és a felvilágosodás fényét."

22 A soproni tanintézeteket a századfordulóra inkább a Sopron városi és vármegyei, valamint a Vas, Zala és Mosón megyei