Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

2. kép - A Tűztorony a Várkerület felől je; Deccard Kristóf (1686—1764) líceumi rektor, a hazai botanika nagyja; Kis János (1770—1846) evangélikus püspök, költő és műfordító; Berzsenyi Dániel (1776—1836) költő; Bredeczky Sámuel (1772—1812) evangélikus püspök, a jénai Ásványtani Társaság titkára, néprajztudós.

6 Az 1636 és 1773 között fennállt jezsuita gimnázium is jeles növendékeket bocsátott ki falai közül: Preiner Mátyás (1635—1691) polgármester, városbíró; Faludi Ferenc (1704—1779) író és költő; gróf Széchényi Ferenc (1754—1820) a múzeumalapító; Kitaibel Pál (1757—1817) világhírű botanikus; Nóvák Crysostom (1793—1802) győri tankerületi főigazgató, bencés főapát.

7 A felsorolt nevek a teljesség igénye nélkül jelzik, hogy milyen szellemi tőkével rendelkeztek a soproni iskolák már az általunk tárgyalandó korszak elején. A felekezeti iskolák hagyománya, az „iskolaváros" és polgárai hozzáállása biztos alapot nyújtott a 19. században egyre jobban differenciálódó, a meglévő iskolastruktúrára épülő, újabb és újabb iskolatípusok fejlődése számára. 3.1.1. A város földrajzi fekvése és az ebből adódó gazdasági és politikai előnyök, illetve hátrányok „Hazánk középnyugati oldalán, Ausztria határaival szomszédságban van egy amphiteatrum alakú völgymedence, melynek mintegy zárókövét Sopron városa képezi. Sopron fekvése alkotójának büszke, férfias ízlését hirdeti, mert folyamtalan vidéken kereskedelem- és életkellemre nézve alkalmasb, szebb helyet kiszemelni alig lehetett." Golub Vilmos a Magyarföld és népei című, 1847-es sorozatában írta e sorokat.

8 Az Alpokalja és a Kisalföld találkozásánál fekvő város — a „nyugati kapu" — természetes átjárót képez Magyarországról Bécs és Nyugat-Európa felé. Elsősorban a kereskedelmi utak azok, amelyeknek évszázados virágzó fejlődését köszönheti Sopron, saját ipara kevésbé volt jelentős. Az egyetlen, nagyobb mennyiségben exportra is termelt saját kiviteli cikke a bor. Az iparos vagy kereskedő soproni polgár általában kis szőlővel, gyümölcsössel is bírt a város körüli lankákon, a fő jövedelemforrást mégis a távolsági kereskedelem jelentette. A közeli Bécsbe irányuló átmenő kereskedelem a balkáni országokból és a Dunántúlról érkező gabonát, gyapjút, bort, marhát és sertést szállította nyugat felé.

9 Richard Bright angol utazó 1814-ből származó leírása szerint: „Különösen a marha- és lóvásár nagyon látogatott, de az évente eladott sertések száma is nagyobb, mint más vásárokon. Azonban nem mind Magyarországon tenyésztődik, a legtöbbet a török határvidékről hajtják fel; ezekből az évi eladás felülemelkedik a 80 000 darabon. Sopronnak négy országos vására van, hétfőn és pénteken pedig hetipiaca. A hétfői