Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA
szervként működött a két miniszter mellett és feladata az iparoktatás felügyeleténekkoordinálása volt. 52 1896ban mindkét minisztériumban megszervezték az iparoktatási főigazgatóságokat. Hatáskörüket az 56.258/96. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri és 18.633/96. sz. kereskedelmi miniszteri rendelet határozta meg. A kereskedelmi miniszter közvetlen felügyelete alá tartoztak a középipariskolák, a szakiskolák, a tanműhelyek és szaktanfolyamok valamint a nőipariskolák. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az említettek mellett a női kereskedelmi tanfolyamokat is felügyelte. A két minisztériumban működő főigazgatók egymás intézményei felett kölcsönös, de intézkedési jog nélküli felügyeletet gyakoroltak. 53 2.3A TANNYELV ORSZÁGOS SZABÁLYOZÁSA Érdemeskülön szólni atannyelvről.hiszen Sopronban — helyzeténél és lakosságának összetételénél fogva — speciális nemzetiségi és nyelvi viszonyok alakultak ki. A német és a magyar nyelvet egyaránt beszélték a városban, ugyanakkor az iskolák távolabbi vidékekről érkező tanulói (elsősorban magyar és németajkúak.de akár szlovák vagy horvát származásúak) legtöbbször csak anyanyelvüket beszélték. A helyzetből adódott az intézetek kétnyelvűsége, melynek előnyeit az iskolák igyekeztek kihasználni, amikor kötelezővé tették a másik nyelv (német vagy magyar) elsajátítását, amelyben nemcsak a tanórák, hanem a különböző anyanyelvű gyerekek összezártsága is segített. A 18. század az a korszak, amikor a korábbi hagyományos középkori eredetű iskolarendszerben jelentős tanügyi reformtörekvések hoztak hosszú távra kiható változásokat. Vonatkozik mindez a tanítási nyelv alakulására is. Az alsófokú iskolákban a tanítási nyelv értelemszerűen az adott település lakosságának nyelve volt, a középfokú iskolákban és a felsőoktatási intézményekben azonban hagyományosan a „tudomány nyelvét", a latint használták. A 18. század második felében a piaristák próbálkoztak meg először azzal, hogy gimnáziumaikban egyrészt kötelezővé tegyék a magyar nyelvtan oktatását, másrészt a tanítás is lehetőleg magyarul történjen. Tudnunk kell, hogy a gimnáziumok és akadémiák számára a latin nyelv egyben az iskolák közötti átjárhatóságot is jelentette, hiszen ezekben a középiskolákban tanuló diákok egy része más vidékekről érkezett és nem sok köze volt az adott városban élők által használt nyelvhez. A latin nyelv megtartásának illetve ellenzőinek tábora egyaránt megnövekedett: nemcsak a szakemberek, hanem a felvilágosodás korának közvéleménye is egyre inkább fontosnak tartotta a magyar, mint nemzeti nyelv használatát. 54 A Mária Terézia által 1777-ben közzétett Ratio Educationis a már kikristályosodott 17—18. századi iskolaszerkezetet törvényesítette. A rendelkezés elsődleges célja volt az iskolák egységes, a birodalom egészét átfogó állami felügyelet alá vonása, így nem csodálkozhatunk azon, ha a széles körben már meglévő törekvéseket a magyar nyelv iskolai bevezetésére, illetve a magyar nyelvtan oktatására nem vették figyelembe a tervezet készítői. Ugyanakkor a Ratio Educationis vezette be először hazánkban az élő idegen nyelv tanítását: a birodalmi államnyelvet, a németet, valamennyi középiskolában kötelező tantárggyá tették. II. József 1784-ben adta ki nyelvrendeletét, amelyben előírta, hogy a kormányhivatalok, vármegyék, bíróságok és iskolák hivatalos nyelvként a németet kötelesek használni a korábbi latin helyett. 55 Eredetileg már az adott év őszi félévére is csak olyan diákokat lehetett volna a kisgimnázium első osztályába felvenni, akik legalább alapfokon ismerik a német nyelvet, azonban az országos méretű ellenkezés hatására három évvel meghosszabbították a kötelező nyelvismeret, mint felvételi kritérium bevezetését. Ugyanakkor arról is szólt a módosított rendelet, hogy három év elteltével már minden tárgyat németül kell tanítani a gimnáziumokban, addig a németül nem tudó tanárok is kötelesek megtanulni a nyelvet. Népiskolában csak az lehetett tanító, aki tudott németül. 1787-ben a korábbi rendeletet megerősítendő újabb utasítás jelent meg az 1787/88-as tanév folyamán kötelezően bevezetendő német tannyelvről, amelyet rövidesen újabb módosítás követett: az új tanévben csak a gimnáziumi legalsóbb osztályokban kellett elkezdeni a német nyelvű tanítást, hogy aztán felmenő rendszerben váljék a német tannyelvvé. Ez a hatalmi szóval előírt németesítés azonban — javarészt az iskolák ellenállása miatt — nem valósulhatott meg a gyakorlatban. II. József halála után a német tannyelvet előíró intézkedéseket visszavonták, közép- és felsőfokon továbbra is a latin maradt a tanítás nyelve. 56 Az 1806. évi Ratio — bár a latin tannyelvet továbbra is fenntartotta — sokkal több teret engedett az anyanyelv (a nemzetiségi, ill. a magyar nyelv) használatának. Az alsóbb osztályokban hivatalos segédnyelvként
