Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA

alkalmazhatták a tanulók többségének anyanyelvét (magyar, német, szlovák, horvát, rutén, szerb és román nyelvet)

57 a tanárok mindaddig, amíg a diákok olyan jártasságra tettek szert a latinban, hogy követhették a latin nyelvű magyarázatot és használni tudták a latin nyelvű tankönyveket. A magyar nyelv első állami tankönyvét 1816-ban adták ki. Az 1819/20-as tanévtől kezdve rendes tárgyként oktatták a magyar nyelvet és irodalmat. Egyre több középfokú iskolában szerveztek magyar, illetve német, sőt adott esetben szlovák, horvát nyelvű nyelvművelő önképzőköröket. Ugyanakkor a magyar nyelv fokozatos térnyerése a közéletben a magyar mint iskolai nyelv térhódítását is elősegítette. Az 1844. évi II., a magyar nyelv államnyelvvé tételéről szóló törvény többek között azt is elrendelte, hogy Magyarország határain belül minden középiskola és felsőoktatási intézmény hivatalos tanítási nyelve a magyar legyen. Az 1849-ben bevezetett Entwurf — a közhiedelemmel ellentétben — nem szorgalmazta az iskolákbanazerőszakosnémetesítést.AzEntwurf intézkedése értelmében a középiskolai oktatás nyelve a tanintézet székhelyén élő lakosság többségének az anyanyelve. Ennek gyakorlati megvalósítását jól illusztrálja az az 1850. szeptember 7-én kelt miniszteri rendelet, amely a soproni katonai kerületben az ottani lakosság nyelvhasználatát alapul véve a gimnáziumok közül a soproni bencés gimnáziumban német, a győri és szombathelyi gimnáziumokban magyar, az algimnáziumoknál a kőszegiben német, a székesfehérvári, pápai, veszprémi, nagykanizsai, komáromi és keszthelyi iskolákban magyar tannyelvet írt elő.

58 1855-ben tett kísérletet a Thun gróf által vezetett kultuszminisztérium arra, hogy a gimnáziumok felsőbb osztályaiban a német nyelvet tegyék kötelező tannyelvvé. Ez a törekvés — nem csekély módon az iskolák passzív ellenállásának következtében — nem valósult meg. Ugyanakkor a német nyelvet kötelező tárgyként kellett oktatni valamennyi középiskolában. A népoktatási törvény 1868-ban ismét kimondta, hogy az elemi oktatás egyik fontos alapköve, hogy minden gyermek az anyanyelvén tanulhasson — megerősítve ezzel az Entwurfban már közzétett anyanyelvi oktatási koncepciót. Megjegyzendő, hogy ez nem a magyar nyelv előtérbe helyezése a némettel szemben, hanem — legalábbis elvi síkon — az anyanyelven való tanulás jogának biztosítása. A soknemzetiségű ország lakóinak anyanyelvi oktatása, és a magyar nyelv mint államnyelv tannyelvként való használata két ellentétes, és legfőképpen a gyakorlatban nehezen összeegyeztethető oktatáspolitikai elképzelés meg-megújuló összeütközésétjelentette a kiegyezést követő évtizedekben. Eötvös halála után mindinkább ez az irányvonal került előtérbe, elsősorban a népoktatási intézmények tekintetében. 1879-ben valamennyi népiskolában kötelezővé tették a magyar nyelv és irodalom oktatását. 1907-ben az elhíresült Lex Apponyi a nemzetiségi egyházi iskolák államsegélyét (tehát létezésük anyagi hátterének egy fontos összetevőjét) feltételhez kötötte. Előírta, hogy csak azon iskolák részesülhetnek anyagi támogatásban, amelyek tanulói az első négy osztály elvégzése után magyar nyelven tudnak írni és olvasni. Ugyanez a tendencia érvényesült a középiskolák vonatkozásában is. Egyre csökkent a nem magyar tannyelvű középiskolák száma az országban, a korábban vegyes tannyelvű iskolák — és ez különösen jellemző Sopronra — egyre inkább a magyar nyelvhasználatára tértek át. Az 1861. évi, átmenetinek szánt helytartótanácsi rendelet, amely az 1861/62-es tanév tantervéről intézkedett, kimondta, hogy a tanítási nyelv a magyar, de ahol a népesség többségének más az anyanyelve, ott a tanulók többsége által értett nyelven is el kell fogadni a válaszokat, illetve néhány tárgyat, pl. a hittant, a tanulók által jobban értett nyelven kell előadni. Az 1883-as középiskolai törvény kötelezővé tette valamennyi magyarországi középiskolában a magyar nyelv és irodalom tantárgyat, azzal a kitétellel, hogy a nem magyar tannyelvű intézmények felső két osztályában a tárgyat magyarul kell tanítani. Tanári képesítést csak a magyarul is tudó tanárok kaphattak. 2.4. TANANYAG, TANTERVEK A KÖZÉPSZINTŰ ISKOLÁKBAN Az első Ratio Educationis jellegénél és céljánál fogva megkísérelte egységesíteni a magyarországi iskolákban alkalmazott követelményeket. Ennek egyik eszközeként meghatározta azokat a normákat, amelyek előírták, hogy adott iskolatípusban és adott korosztálynak milyen tananyagot, milyen tantárgyak keretében kell elsajátítania. így például a középszintű iskolákban egyazon tantárgy keretében tanították a történelmet és a földrajzot, komoly gondot fordítottak a latin nyelv és irodalom, valamint az ógörög nyelv oktatására. Kötelező tárgy lett a gimnáziumban a matematika mellett a mai biológia-kémia órának megfelelő