Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

5. ADATTÁR

5.2. ADATOK A JELESEBB KÖZÉPISKOLAI TANÁROK ÉLETRAJZÁHOZ 1. ÁGOSTON ERNŐ (1889—1957) 1889. szeptember 8-án született Sopronban. A főreáliskolában tanult, Seemann Kálmán és Bella Lajos tanítványa volt. 1910-ben érettségizett, ezt követően a Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább, olyan mesterektől mint Ferenczy Károly vagy Réti István. 1914-ben a Laehne-intézethez került rajztanárként, de hamarosan be kellett vonulnia a hadseregbe. Az első világháborúban a 18-as honvéd gyalogezredben szolgált. Leszerelése után lemondott tanári állásáról és szabad művészként dolgozott, grafikái mellett rengeteg városképet, portrét festett, de dolgozott szénnel és pasztellkrétával is, rézkarcokat és fametszeteket készített. Munkájáért számos elismerésben részesült. Sokáig volt a Soproni Képzőművészeti Kör elnöke. 1957. augusztus 27-én hunyt el Sopronban. Irodalom: Aranykönyv 2000. 140.; Berecz 1958. 2. BELLA LAJOS (1850—1937) 1850. december 29-én Pozsonyban született, ahol az elemi iskola után a katolikus főgimnáziumban tanult tovább. Érettségi után a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán történelem-földrajz szakot hallgatott. 1876-ban a pozsonyi katolikus főgimnáziumhoz került próbaéves tanárnak, majd a pozsonyi reáliskolához helyettes tanárnak és még ebben az évben kinevezték a soproni főreáliskola tanárává, ahonnan 35 évi tanítás után 1912-ben vonult nyugalomba. Iskolájában éveken át tanárelnöke volt az atlétikai klubnak. A főreál mellett az ipariskolában is oktatott. Tevékenyen részt vett a város társadalmi életében. 1877-ben alapító tagja volt a Soproni Irodalmi és Művészeti Körnek. Tagja, majd tíz évig elnöke volt a Soproni Kereskedelmi Körnek, tagja az Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, a Soproni Magyar Férfidalkörnek és a Torna Egyletnek. Elnökségi tagja volt a Magyar Tornász Egyesületek Országos Szövetségének. Beválasztották a soproni törvényhatósági bizottságba is, mint ahogy a Katolikus Konvent tagjaként is működött. Jelentős szerepet játszott a városi múzeum létrehozásában is. Hosszú éveken keresztül régészkedett, eredményei országos hírnevet hoztak számára. Megalakította a Soproni Régészeti Társulatot, a várhelyi ásatásokon Közép-Európa egyik legnagyobb halstatt kori települését és temetőjét ásta ki. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a kismartoni őskori telep felfedezése és kiásása. Nyugdíjaztatása után 1913-ban Budapestre költözött és a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán dolgozott, számos régészeti tárgyú cikket publikált az Archeológiai Értesítőben, bécsi és müncheni szaklapokban. Az „Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" című kiadványsorozatba ő állította össze a Sopron vármegyei részt. 1937. július 8-án hunyt el Sződligeten. Irodalom: Aranykönyv 2000.92.; Értesítő Főreál 1911/12. 3—7.; Kárpáti 1896. 249—250.; Lauringer 1937.; Nováki 1958. 3. BUNKER JÁNOS RAJNÁRD (1863—1914) 1863. április 25-én született a karintiai Seebachban. 1876-tól a felsőlövői evangélikus tanítóképzőben tanult, ahol 1881-ben szerzett oklevelet, tanulmányai alatt magyarul is megtanult. Először Lékán, majd 1884-től 1891-ig a soproni nagykereskedő Lenk