Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

4. ÖSSZEGZÉS

akadémia neki köszönik lételöket, fennmaradásukat. S hogy daczára a Sopronban levő sok iskolának, ez intézetekre szükség van, hogy nagy-nagy űrt töltenek be: meggyőzi erről még a rosszakarókat is a tanulók évről-évre növekedő létszáma."

27 A város vezetői a lakosság igényeinek figyelembe vételével az egész korszakban támogatták új iskolák létrehozását, de ennek anyagi feltételeit a város költségvetésében általában nem tudták hosszabb távon önerőből biztosítani. A városi kezelésbe adott, vagy községi iskolaként létrehozott tanintézetek nagy része néhány év elteltével állami tulajdonba került. Nem beszélhetünk tudatos, hosszabb távon megtervezett iskolapolitikáról. A városi támogatással felállított tanintézeteket törvényi előírásra, felsőbb utasításra vagy polgári kezdeményezésre hozták létre, és finanszírozásukban az állam, illetve más szervezetek is közreműködtek. Bár széles körű társadalmi igény mutatkozott az újabb és újabb, gyakorlati jellegű szakiskolák létrehozására, nem minden réteg tartott igényt a bővülő iskoláztatási lehetőségekre. Az állami polgári fiúiskola első tíz évét értékelő igazgatói jelentésben Leitner Ferenc 1914-ben keserűen jegyezte meg,hogy a városi föld- és szőlőműveseknem látjákbe a magasabb iskolai oktatás szükségességét.,, Városunk lakosságának ez az osztálya, úgy látszik, még mindig azon az állásponton van, hogy apáik és ők maguk se tanultak többet, mint a mennyi ismeretet a népiskolában elsajátítottak és mégis boldogultak az életben; ennél fogva fiaiknak sem kell többet tanulniok és nem veszik figyelembe, hogy azóta a világ nagyot haladt s e haladással nekik is lépést kellene tartaniok, ha a jólétnek ama fokára akarnak emelkedni, amelyet a német, holland és dán földmíves-osztály magasabb szellemi műveltsége folytán már elért, ők csak az olcsó munkaerőt látják fiaikban és alig várják azt a napot, amelyen a gyermekük betölti a mindennapi iskolakötelezettség idej ét; de nem gondolnak arra, hogy mennyire ártanakez által saját gyermekeiknek és közvetve az egész városnak."

28 4-5AZ ISKOLÁK SZEREPE A VÁROSFEJLŐDÉSBEN A középfokú és középszintű iskolahálózat magas fokú kiépülése egyben a városfejlődés egyik mozgatórugója is. Sopron város iskoláinak fejlődése a dualizmus korában sokkal dinamikusabb fejlődést mutat, mint gazdaságának és iparának kibontakozása. A középszintű és középfokú iskolahálózat kiépülése, az iskoláknak az értesítőkben nyomon követhető komoly felszereltsége, az oktató-nevelő munka eredményei a városfejlődésre is visszahatottak. Nemcsak az innen kikerülő tanítványok későbbi, a tudományos életben, gazdaságban, politikában elért sikerei, hanem az itt tanító pedagógusok munkássága is elismerésre méltó. Azok a középiskolai tanárok, akik meghatározó egyéniségei voltak a város szellemi életének, sokat tettek a város kulturális arculatának kialakításáért. A társadalmi életben, különféle egyesületekben közvetlenül is érintkeztek a város vezető hivatalnokaival és mecénásaival. Több iskola felügyelőbizottságában (például az iparostanonciskola vagy a Siketnéma Intézet esetében) a városi és vármegyei vezető tisztségviselők mellett pedagógusok, gyárosok, nagykereskedők gondoskodtak az adott tanintézet jövőjéről. A város vezetői és a társadalmi elit egyaránt támogatta az iskolahálózat fejlesztését. A fejlődés mértékét jelzi az iskolai oktatás új építés foglalás veszteség tényleges változás jelentős bővítés 1800-1850 1850-1867 1867-1918 3 6 17 1 2 5 2 4 8 20 1 7 céljára szolgáló épületállomány változása is

29

: Az iskolaépítések az urbanizációs fejlődést is befolyásolták. (Id.: 1—4. sz. térképmelléklet.) A belváros iskolaépületeit a szomszédos házak megvételével bővítették, így épülhetett ki az orsolyiták zárdája és iskolája az Orsolya tér és a Széchenyi tér közötti háztömbben, vagy a főreáliskola a Liszt Ferenc utca felé. A 19. század második felében épülő, a kor követelményeinek megfelelően tágas, hatalmas iskolaépületek már a külvárosok felé terjeszkedtek. Az akkori belváros szélén fekvő Deák téren, amelynek házai többségében az 1880-as, 1890-es években épültek, tekintélyt parancsoló épület volt az 1886-ban épült felsőbb leányiskola, vagy a tér egyik végében, az akkori Képezde utcában 1858-ban felépített evangélikus tanítóképző. Az Üjteleki elővárosban két utca képét is meghatározta az Isteni Megváltó Leányai Flandorffer (ma Táncsics) és Fürdő (ma Ferenczy János) utca sarkán 1867-től kiépülő zárdája és iskolaépülete. A rend a Fürdő utca felé terjeszkedett tovább, az akkor emelt iskolaépületeket ma is oktatási célokra használják. (A mai Ferenczy János utcában egy általános iskola.két középiskola, egy középiskolai leánykollé-