Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

4. ÖSSZEGZÉS

50. kép - Bründlné Prohászka Ottilia az állami felsőbb leányiskola tanárnője egyházi és magán iskolafenntartók nem minden esetben tudták vállalni az anyagi terheket, sokszor épp ezért kényszerültek iskolájukat városi kezelésbe adni. így vette át a város 1868-ban a két felekezeti jellegű alreáliskolát (és alakított ki községi alreált), vagy 1884ben az Ipartanodái Oktatást Terjesztő Egyesülettől az iparostanoncoktatást. Társadalmi kezdeményezés nyomán alapította meg Sopron városa községi iskolaként a felsőbb leányiskolát, vagy a vármegyével közösen fenntartott Siketnéma Intézetet. 1904-ben, az állami polgári fiúiskola felállítását sürgető kérvényében a törvényhatósági bizottság azzal indokolta kérését, hogy a város több anyagi terhet magára vállalni már nem tud, viszont az iskolára nagy szüksége van: „Évi budgetünkkel számszerűen mutathatjuk ki, hogy a város az áll. főreáliskolára, az áll. felsőbb leányiskolára, óvókra és gyermekkertekre évi kerek 70 000 frt-ot áldoz, hogy három óvodát mint városi intézetet tart fenn és ez utóbbiak számát a legközelebbi jövőben még szaporítani lesz kénytelen. A városi pótadó, az útadó és hitfelekezeti járulékok az államadó 90%-át érték már el s így a város a nevelés terén további áldozatokat hozni teljesen képtelen."

26 Az anyagi terhek súlyossága miatt a város kénytelen volt néhány iskolát állami kezelésbe adni: 1875ben a főreáliskolai, 1881-ben a felsőbb leányiskolát. Állami iskolaként jött létre a felsőkereskedelmi iskola, a fiú- és leány polgári iskolák. Az állami támogatás megszerzésének esélyeit az 1870-es, 1880-as években jelentősen növelte az a tény, hogy a kultuszminiszter Trefort Ágoston egyben Sopron város országgyűlési képviselője is volt négy cikluson keresztül. Trefort személyesen kísérte figyelemmel a soproni iskolák helyzetét, többször meg is látogatta a tanintézeteket, vitás kérdésekben igyekezett mindkét fél számára kompromisszumos megoldást találni. így például 1875-ben, amikor a város a katolikus hitközség tulajdonát képező, és a katolikus eleminek is otthont adó iskolaépülettel együtt bocsátotta az állam rendelkezésére a főreáliskolát, Trefort személyes közbenjárásával sikerült a város vezetőinek és a katolikusok képviselőinek megegyezniük a kártérítésről. Bründlné Proháska Ottilia, a felsőbb leányiskola tanárnője 1889-ben így méltatta Trefortot: „A nemzeti bank fiókja, a főreáliskola, a folyton emelkedő felsőbb leányiskola s a legújabban létesített keresk.