Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

4. ÖSSZEGZÉS

diákok látogatták. A dualizmus korában kiépülő ipari és kereskedelmi szakoktatás Nyugat-Dunántúl más városaiban is erőteljesen fejlődött, így a soproni szakiskolák zömmel Sopron városából és a vármegyéből fogadták tanulóikat. A legkiterjedtebb vonzáskörrel a magánintézetek rendelkeztek. Hivatalos előírás alapján fogadta több megye diákjait a Siketnéma Intézet, míg a tiszti leánynevelde és a honvéd főreáliskola is jellegéből adódóan rendelkezett országos vonzáskörrel. 4-3SOPRON,A KÉTNYELVŰ VÁROS A város speciális etnikai-nyelvi viszonyai, földrajzi helyzete az iskolai életet is meghatározták: a német és a magyar nyelvterület találkozási pontja egyben a pozitív értelmű keveredés és kulturális áthatás lehetőségét is magában foglalta. A soproni iskoláztatás egyik vonzereje a szülők számára épp abban rejlett, hogy mind a magyar, mind a német nyelv élő, használt nyelve volt nemcsak a városnak, iskoláinak is. A reformkorban a magyar nyelvű evangélikus gimnáziumba küldött színmagyar vidékről származó diákgyerek társaitól, szállásadóitól vagy az utcán hallhatott német szót, miközben az iskolában is tanulta a németet. A katolikus gimnázium diákját ugyanebben a korban magyarul és németül, a felsőbb osztályokban latinul oktatták tanárai. 1844 után a soproni középiskolák a magyar tannyelvet használták. 1850-től az Entwurf szellemében, a városi lakosság többségének anyanyelvét figyelembe vevő törekvések érvényesültek a bencés gimnázium német tannyelvének bevezetésekor. Az evangélikus líceumi oktatás nyelve, bár kompromisszumok árán, de továbbra is a magyar maradt. Az 1860-as évektől jellemző a vegyes — magyar és német — tannyelv használata, a kétnyelvű értesítők kiadása, szinte valamennyi iskolánál. Figyelemre méltó, hogy a tanárok többsége mindkét nyelven képes volt tanítani, és a statisztikák szerint a diákok kétharmada a magyar és a német nyelvet egyaránt értette. Nehezen megfogható és megfogalmazható az kép, amely a német és magyar nyelvterület találkozási pontján fekvő városban a két nyelv használatának egymás mellettiségét, illetve a magyar nyelv fokozatos előretörését mutatja a némettel szemben. Úgy gondolom, hogy az iskolai magyarosítás-németesítés fogalomkörről csak nagyon árnyaltan, több megközelítést is figyelembe véve lehet nyilatkozni, különösen a 19. század vonatkozásában. A 19. század végén a városlakók még természetes jelenségként kezelték a két nyelv egymás melletti használatát, bár a hivatalos, magyarosító kultúrpolitika az élet számos területén egyre inkább éreztette hatását, így az iskolai életben is. A Sopron című lap 1873. július 19-i számában Sebesy Kálmán tanár írta le nézeteit a tanügy állapotáról, hosszabb fejtegetésben részletezve a középiskolai többnyelvű nyelvtanítás-nyelvhasználat nehézségeit: „...tessék összehasonlító módorral e három nyelvet előadni, és pedig a magyart három, a németet kettő, a latint hat órával. Tessék elgondolni a magyar fiu terheltetését: hát a horvát, vend, tót stb. fiu még éppen három uj nyelvvel küzd. Árva fiuk!".

23 Ugyancsak a kettős, magyar-német tanítási nyelv kérdése volt az egyik sarkalatos pontja annak a — durva személyeskedéstől átitatott — vitának, amely néhány évvel később, 1877-ben zajlott, ismét a Sopron című lap hasábjain, a porosz származású Laehne Frigyes és magán nevelőintézetének egyik elbocsátott tanára, Vajda Viktor között. „Fáj tudnom, hogy az intézet vezetője magyarellenes érzelmeinek időnként feltűnő módon enged befolyást, mint az alig néhány hónapja egy helyben a magyar nyelv terjesztésére alakult egyesülettel szemben tenni merészkedett (bár Pesten magyaruniformisban siratta Deákot), s végül fáj tapasztalnom, hogy két ország határán ülvén fel sátrát, két közoktatási miniszternek, két tantervnek, két előadási nyelvnek stb. hódol." — írta Vajda válaszul — újságokban megjelent nyílt levelek többszöri váltása után — Laehne Oedenburger Zeitungban (!) megjelent cikkére. 1880-as évek végén, a millenniumi esztendőkben az országosan érvényesülő, a kormányzat által támogatott magyarosító törekvések Sopronban is érezhetők voltak. A korábban német illetve vegyes tannyelvű iskolák egymás után tértek át a magyar nyelv tannyelvként való kizárólagos használatára. Ekkor zajlott Magyarországon az első nagyobb társadalmi mozgalom a névmagyarosítás mellett, amelyet a kormányzat az eljárási illeték drasztikus csökkentésével támogatott. A mozgalom újabb felvirágzása az 1896 körüli évekre tehető. E mozgalom részesei voltak egyes középiskolai tanárok (például Kárpáti (Schlosjarik) Károly, a főreáliskola történelemtanára) is, akik meggyőződésüket bizonyára a katedrán sem titkolták, de erőszakos agitációnak nincs nyoma. A helybeli újságok aprólékos áttekintésével lehet pro és kontra véleményeket találni a magyarosítás