Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

4. ÖSSZEGZÉS

Sopron hosszú ideje iskolavárosként él a köztudatban. Kétség kívül évszázadokra visszanyúló hagyományai vannak itt az oktatásnak, és ha az iskolaváros jelzőt nyugodtan használjuk most, a 21. században, úgy még inkább jogosultsága van ennek a szónak a 19—20. század várostörténetének tárgyalásakor. A 19. század az a korszak, amikor megindult a város rohamos kiépülése. Ugyanakkor az iparosodás és a gazdasági fejlődés messze nem érte el azt a fokot, mint akár más dunántúli városokban. A meglévő gazdasági és pénzügyi fejlődés leginkább az urbanizációt, az infrastruktúra kiépülését segítette elő. Elegendő arra utalni, hogy az abszolutizmus korának öt kerületi székhelye közül az egyik Sopron lett. Az ide telepített hivatalnokoknak szállásra volt szükségük, a megnövekedett népesség, a hivatalszervezet megfelelő infrastruktúrát igényelt: a legjobb pénzbefektetési lehetőséget nem a gazdaság, hanem az ingatlanpiac jelentette. A város már korábban is a környék kulturális és közigazgatási központja volt, így a század második felében megnagyobbodott vonzáskörzetének iskoláztatási igényeit is ki tudta elégíteni. Nemcsak a hajdani Sopron vármegye területéről, hanem a környező megyékből, az osztrák tartományokból, sőt a Monarchia távolabbi területeiről is jöttek diákok. A város speciális kétnyelvűsége, egyes oktatási intézményeinek országosan kiemelkedő színvonala általános társadalmi elismertséget jelentett, az itt tanító pedagógusok tevékenysége és részvétele a város kulturális életében pedig csak emelte a város szellemi színvonalát. A dualizmus kora egyben a város iskolahálózatának átalakulását, számos új oktatási intézmény megjelenését is magával hozta. 4.1. SOPRON, A SOKSZÍNŰ ISKOLAVÁROS Sopron, az iskolaváros, hűen tükrözi vissza a magyar oktatásügy, ezen belül a középfokú és középszintű iskolák fejlődésének sokszínűségét. A város középfokú és középszintű iskolahálózatának jellemzését összegezve megállapíthatjuk, hogy a dualizmus korában, illetve a világháborút megelőző „boldog békeidőkben" szinte valamennyi, a korban létező iskolatípus megtalálható volt Sopronban.

1 Az egyes intézménytípusok közül a gimnáziumok, mint évszázadok óta fennálló, hagyományosan jól funkcionáló iskolák jelentették a középfokú iskolahálózat csúcsát. A gimnáziumok — a Ratio Educationisok és az Entwurf, majd a középiskolai törvény nyomán megfogalmazott — célja az általános műveltség közvetítése mellett a felsőfokú tanulmányokra való előkészítés volt. Sopronban két nagyhírű, rivális gimnázium működött a korszakban: az évszázados hagyományokra visszatekintő Evangélikus Líceum, valamint a katolikus gimnázium, korszakunkban a bencés rend vezetése alatt. Mindkét iskola távolabbi országrészekből is fogadott tanulókat, országosan elismert színvonalon közvetítette diákjainak a humán központú, latin és görög oktatásra hangsúlyt helyező klasszikus műveltséget. Az itt szerzett érettségi vizsga bármely egyetemen való továbbtanulásra jogosított. A 19. században bekövetkező tudományos és technikai haladás azonban szükségessé tette olyan iskolák felállítását, amelyek a tanítás súlypontját az klasszikus tárgyakról mindinkább gyakorlati, technikai tudományokra helyezik át. Ez a mind erősebben