Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

(magyar, német lakosság), Mosón (német, magyar, horvát lakosság), Pozsony (magyar, szlovák, német lakosság), valamint Alsó-Ausztriából származó diákok jelenléte. Az ország távolabbi vidékein az időközben színvonalas tanintézetekké fejlődő hat- és nyolcosztályos gimnáziumok, főreáliskolák már egyre több ottani diákot tartottak meg saját vonzáskörzetükben.

390 Ugyanakkor, ha a soproni középiskolák tágabb vonzáskörzetét tekintjük, szinte valamennyi magyarországi vármegyét felsorolhatjuk. A felvidéki német, szlovák és magyar lakosságú megyéktől kezdve a színmagyar alföldi vármegyéken keresztül az erdélyi magyar és szász vármegyékig, valamint a délvidéki magyar, szerb, német, horvát lakosságú megyékig szinte valamennyi vidék képviseltette magát néhány tanulóval, akik vagy a soproni tanintézetek jó híre miatt, vagy nyelvtanulás céljából, vagy éppen az itteni rokonság okán választották a lakóhelyüktől távol eső soproni iskolákat. A külföldi tanulóknál a környező osztrák tartományokat kell megemlíteni, Alsó-Ausztriától Stájerországon, Horvátországon, Szlavónián és Csehországon keresztül Sziléziáig. 3. A tanulóifjúság átlag 2/3-a magyarul és németül egyaránt beszélt, ők a nyelvtudásukat részben otthonról hozták, részben épp azért küldték őket szüleik soproni gimnáziumba, illetve soproni családokhoz, hogy a város speciális nyelvi viszonyait kihasználva megtanulják a másik nyelvet is. A vizsgált iskolákban a tannyelv magyar volt, viszont magas óraszámban tanították a németet, illetve az alsóbb osztályokban segédnyelvül is használták, amíg a nem magyar anyanyelvű tanulók is elsajátították annyira a magyar nyelvet, hogy a felsőbb osztályok tananyagát később magyarul is követni tudják.

391 4. Nemzetiségi hovatartozásukat tekintve a diákok között a magyarok voltak többségben, számuk a huszadik század első éveiben jelentősen megnövekedett. Második helyen a németek álltak, majd a horvátok (a történelmi Pozsony, Mosón, Sopron és Vas vármegyékben — nagyrészt a mai Burgenland területén — rengeteg a horvát „nyelvi sziget"), de jelen voltak a szlovák anyanyelvű diákok is (elsősorban Pozsony, és Nyitra megyékből) — e két utóbbi csoport tagjai szinte kivétel nélkül beszéltek vagy magyarul, vagy németül, esetleg mindkét nyelven. 5. A vallási hovatartozás kérdéséről — figyelembe véve, hogy két, egymást nagyjából kiegyensúlyozó felekezeti gimnáziumról és két felekezeti jelleg nélküli iskoláról van szó — csak igen nagy vonalakban lehet a fenti statisztikák alapján nyilatkozni. Általában jellemző, hogy az osztrák területekről érkező németajkú diákok, illetve a horvátok, és a magyar többségű magyarországi vármegyék diákjai katolikusok, csak úgy, mint a soproni magyar anyanyelvűek nagy része. A felvidéki, erdélyi és soproni német tanulók általában evangélikusok voltak. Különösen a főreáliskolánál mutatkozik meg az 1855 óta szépen gyarapodó soproni izraelita közösség növekedésének hatása: tanulóik aránya a főreálban kiugróan magas a többi középiskoláéhoz képest.

392 A református diákok száma elenyésző, ők nagyjából ugyanolyan arányban fordulnak elő mindegyik középiskolában. Érdekes lehetne még megvizsgálni egy-egy német, magyar, szlovák, horvát diák személyes életpályáját, későbbi kapcsolatait. A szülők társadalmi állására vonatkozó statisztikáknak a vizsgálatba való bevonásával is lehetne árnyalni a vallási, nyelvi, társadalmi viszonyokról kialakítandó képet — mindez azonban egy újabb, önálló munka témája lehet majd