Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

Iskola 1890/91 1900/01 1910/11 16, táblázat evangélikus gimnázium 357 452 341 A soproni gimnáziumok és katolikus gimnázium 289 2S1 302 a főreáliskola tanulóinak létszáma Laehne-féle gimnázium 42 64 107 1890/91-1910/11 főreáliskola 207 289 318 Összesen 895 1086 1068 megyeiek számát is. Az intézet még a következő me­gyékből fogadott rendszeresen tanulókat: Zala, Győr, Pozsony, Somogy, Mosón, Nyitra, Bihar. Előfordult még — bár kevesebbszer — Vas, Veszprém, Zemp­lén, Abaúj-Torna, Heves, Nógrád, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Szolnok, Hajdú, Csanád, Kolozs, Krassó­Szörény, Fogaras, Alsófehér, Maros-Torda, Torontál, Pozsega, Baranya, Fejér és Komárom. Külön kategóriát alkotott Horvátország és Fiume valamint Alsó-Auszt­ria. A külföldet képviselte még Szilézia, Stájerország, Csehország, Szerbia. A főreáliskolának 1890/9l-ben 207, 1900/01-ben 289, 1910/1 l-ben 318 osztályvizs­gálatot tett tanulója volt. A vallási hovatartozás tekintetében a felekezeti jelleg nélküli főreáliskolában a katolikusok voltak túl­súlyban, átlagosan 48%-os jelenléttel. Az evangéliku­sok számaránya tíz év alatt az összlétszámhoz képest csökkent, ha a százalékos megoszlást tekintjük, létszá­muk gyakorlatilag nem változott (átlag 50 fő). Több mint kétszeresére emelkedett viszont az izraeliták szá­ma, sőt a századfordulóra csak kevéssel — nem egé­szen 5 százaléknyi eltéréssel — maradtak el a katoliku­sok mögött. A német ajkú diákok aránya folyamatosan és radi­kálisan csökkent a vizsgált két évtized alatt, 56,5%-ról 34%-ra. Ezzel szemben a magyar anyanyelvűek száma durván két és félszeresére nőtt. A nyelvismeretet tekint­ve, a magyar több mint két évtizedes használatának kö­szönhetően az iskola gyakorlatilag valamennyi diákja tudott magyarul, és húsz év alatt hatszorosára emelke­dett a kizárólag magyarul beszélő növendékek száma. A főreáliskola diákjainak több mint fele, 1910/11­ben pedig már 75%-a Sopron várost jelölte meg állan­dó lakhelyéül. Körülbelül 20% Sopron vármegyei volt, a más megyéből érkezettek aránya folyamatosan csök­kent. A külföldet Ausztria képviselte, átlagosan 4—5 tanulóval. A honossági táblázatok közül csak az 1910/11. évi értesítőben közölt mutatta be részletesebb felbontásban a főreáliskola növendékeinek származási helyét. Sop­roni az volt a tanulók zöme: 239 fő, Sopron vármegyé­ből pedig 50 fő érkezett. A környező megyékből Vasból, Mosonból és Zalából is jött néhány tanuló és képvisel­tette magát egy-egy diákkal Győr, Pozsony és Budapest városa, valamint Baranya, Brassó és Fejér vármegye is. Összegezve a fent részletezett statisztikai adatokat, véleményem szerint az alábbi következtetéseket lehet levonni a századfordulós soproni középiskolák diáksá­gának összetételére nézve: 1. A tanulólétszámot 387 tekintve egyértelműen az 1900/01 -es tanéV j elenti a legnagyobb kiugrást, hisz a tíz évvel korábbi létszámhoz képest több mint kilencven fővel emelkedett a középiskolások száma. Az evangélikus líceum a katolikus gimnáziumét a századfordulóra jelentősen meghaladó tanulólétszá­ma — bár a városban és környékén a katolikus több­ség jellemző — azzal is magyarázható, hogy Nyugat­Magyarországon akkor ez az iskola volt az egyetlen jelentősebb evangélikus főgimnázium. Míg a katoli­kusok Sopron mellett Győrbe, Szombathelyre vagy Pozsonyba küldhették nyolcosztályos gimnáziumba fiaikat, addig az evangélikusok Sopronon kívül leg­közelebb Pozsonyban vagy Csurgón találhattak érett­ségit adó felekezeti gimnáziumot. (Felsőlövőn ekkor még csak hatosztályos — német tannyelvű — evan­gélikus gimnázium működött, csak az 1900/0l-es tanévre fejlesztették nyolcosztályúvá. 388 ) A főreális­kola tanulólétszámának emelkedése — húsz év alatt több mint harmadával nőtt a létszám — a reálirányú képzés növekvő népszerűségének is köszönhető. Az 1890-es években Pozsonyban, Győrben és Székesfe­hérváron volt állami főreáliskola.valamint Felsőlövőn protestáns (német tannyelvű), Sümegen pedig állami alreáliskola. Ez a helyzet az 1910-es évekre csak any­nyiban változott, hogy Szombathelyen is nyílt főreál­iskola, de ez nem volt elég ahhoz, hogy a fő reáliskolák iránti igényeket a soproni főreál tágabb vonzáskörze­tében teljesen kiszolgálja és elhódítsa a tradíciókkal rendelkező soproni iskolától a diákokat. 389 2. Mindhárom gimnáziumban és a főreáliskolá­ban is emelkedő tendenciát mutat a Sopron városi, illetve Sopron vármegyei, ezen belül a magyar ajkú növendékek számának alakulása. A századfordulót követően egyre erőteljesebbé vált a környező me­gyékből Vas (magyar, német, horvát, szlovén lakos­ság), Zala (magyar, horvát, szlovén lakosság), Győr

Next

/
Thumbnails
Contents