Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

Vallás 1890/91 1900/01 1910/11 14. táblázat evangélikus 50 (24,2%) 47 (16,3%) 52 (16,4%) A főreáliskola tanulóinak református 2 (0,9%) 1 (0,3%) 4 (1,2%) megoszlása vallás, anyanyelv katolikus 106 (51,2%) 127 (44%) 157 (49,4%) és nyelvismeret szerint izraelita 49 (23,7%) 114 (39,4%) 105 (33%) 1890/91—1910/11 görög keleti Anyanyelv 1890/91 1900/01 1910/11 magyar 86 (41,5%) 138 (47,8%) 209 (65,7%) német 117(56,5%) 149 (51,6 %) 108 (34%) szláv (horvát) 3 +1 egyéb (1,9%) 2 (0,6%) 1 (0,3%) Nyelvismeret 1890/91 1900/01 1910/11 Csak magyarul tud 11 (5,3%) 45 (15,6%) 93 (29,2%) Csak németül tud 2 (0,9%) Magyarul tudnak 205 (99%) 289 (100%) 318(100%,) Honosság 1890/91 1900/01 1910/11 15. táblázat helybeli 112 (54,2%) 168 (58,2%) 239(75,1%) A főreáliskola tanulóinak megyebeli 40 (19,3%) 72 (24,9%) 52 (16,4%) megoszlása honosság szerint más megyebeli 50 (24,2%) 44 (15,2%) 22 (6,9%) 1890/91 — 1910/11 horvát és szalvón 2 (0,9%) 1 (0,3%) külországi 3 (Ausztria) (1,4%) 5 (Ausztria) (1,7%) 4 (1,3%) Ebben a magángimnáziumban — tekintettel arra, hogy itt nem a felekezeti jelleg dominál — sokkal vegyesebb képet mutat a felekezeti hovatartozás. Az intézet külön hitoktatókkal minden nagyobb felekezethez tartozó növendéke számára biztosította a vallási nevelést, így érthető, ha szinte valamennyi felekezet képviseltette magát. A két évtizedre jellemző a katolikusok fölénye, számarányuk jelentős, mintegy 18%-os növekedést mutat. A második legerősebb felekezet az izraelitáké. A századforduló első évtizedére nagymértékű csökkenést mutat, csakúgy mint az őket szorosan követő evangélikusok száma. A reformátusok aránya, ha nem is sokkal, de növekszik ebben az időszakban, míg az unitárius, illetve a görög katolikus diákok jelenléte gyakorlatilag elhanyagolható. A Laehne-intézet értesítőiben teljességgel hiányzik az anyanyelv rubrikája, annál részletesebb viszont a nyelvismeretre vonatkozó adatközlés. E táblázatok szerint a kezdeti években 95% százalékos magyar és német nyelvet egyaránt beszélő növendékek száma mintegy 43%-kal csökkent, viszont a csak magyarul tudók aránya a húsz év alatt megtízszereződött. Érdekes, hogy a nyelvismeret egyéb rovataiban nem a környéken használatos egyéb nyelvek, mint a horvát és a szlovák — magyar illetve német nyelvvel való — kombinációit tűntetik fel, hanem más európai nyelveket: az angolt, olaszt és franciát. A magyarul, németül és szlávul egyaránt beszélő diákok száma meglepően kevés. A honossági összesítők adatai szerint az intézet növendékei a 19. század végén mintegy 70%-ban más magyarországi megyékből érkeztek, a maradék 30% a Sopron vármegyeiek illetve a külföldiek között oszlott meg. A bentlakásos intézet a századfordulón egyre több soproni diákot vett fel, illetve engedélyezte számukra a bejáró státust. Ezzel párhuzamosan — és minden bizonnyal az intézet válságos időszakának következtében is — erőteljesen csökkent a külföldi, valamint a külön kategóriaként kezelt horvát- és szlavónországi tanulók száma. Ugyancsak visszaesett a más megyebeliek aránya is. A honossági táblázatok osztályonként és megyénkénti bontásban jelezték a diákok származási helyét. Az 1890/9l-es értesítőből még hiányzott a „helybeli" rubrika. A megyéket még az onnan származó diákok számaránya szerinti rangsorban sorolták fel. Később ez betűrendre módosult, a lista végén a külföldi országok, tartományok szerepeltek. Mindkét évtizeden keresztül jellemző volt a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből érkező tanulók számbeli fölénye, sőt az 1910/11 -es tanévet kivéve megelőzték a helybeliek és a Sopron