Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - H. Németh István: Városok, várospolitika a 17. század eleji Magyarországon. Tendenciák és következményeik

H. Németh István

A magyarországi várospolitika tendenciái azonosak voltak a Habsburg Monarchiában, tágabb értelemben véve az Európában megismert folyamatokkal. A más tartományokban bevezetésre került intézkedések azonban a magyarországi városokban fáziskéséssel, nem egyszerre, egy egységes politikai berendezkedés sémáját mutatva jelentek meg. Ennek okai a Magyar Királyságnak a monarchián belül elfoglalt politikai helyzetében keresendők. A Magyar Királyság ugyanis annak ellenére, hogy az ország a Habsburg Monarchia katonai és pénzügyi szempontból kétségkívül erősen központosított részévé vált, mégis megmaradt befolyásos és népes politikai elittel rendelkező rendi monarchiának is. A mohácsi ütközetet (1526) követően ugyanis mindkét fél felismerte, hogy a monarchia és a Magyar Királyság megvédel- mezése érdekében kétoldalú kompromisszumokra kényszerülnek. Ennek következtében a magyar rendek politikai ereje az országon belül jóval erősebb maradt, mint a Habsburg Monarchia többi tartományának rendjei. Emiatt a magyarországi rendi önkormányzatok (vármegyék és szabad királyi városok) egyre szilárdabbá válva látták el feladataikat, ahogy a rendek kezében maradt a belpolitikai élet és az igazságszolgáltatás teljes körű irányítása is. A Magyar Királyság így a Habsburg Monarchián belül a legönállóbb és legerősebb rendiséggel bíró állam maradt.6 7

E politikai szituációban élhettek jogaikkal, fejthették ki politikai érdekérvényesítő tevékenységüket azok a települések, amelyek az ún. szabad királyi városok közé tartoztak. E városok teljesen önálló, a királyi hatalomtól független önkormányzati jogokkal rendelkeztek már a 15. századtól. Ennek ellenére a szabad királyi városok ekkor még csak bizonyos fokú rendi jogokkal rendelkeztek, és e rendi jogokkal nem élhettek a nemességgel egyenlő

18. století. Ed.: Jaroslav Pánek. Praha, 1991. 15—39.; Jift Mikulec. Praga w okresie kontrre- formacji i wladzy absolutnej (1620-1740). In: Krakow i Praga dwie stolice Europy Srodkowej. Materialy miedzynarodowej konferencji zorganizowanej w dniach 1-2 czerwca 2000. Ed.: Marek Purchla. Krakow, 2002. 77—87.; Tomás Stemeck: Obnovováni ceskobudéjovické méstské rady za tíicetileté války. Jihocesky Sborník Historicky 74. (2005) 104-150.

6 Páljfy Gé^a: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp., 2010. 414.

7 S^űcs Jenő: Das Städtewesen in Ungarn im XV—XVII. Jh. In: La Renaissance et la Réfor- mation en Pologne et en Hongrie, 1450—1650. Szerk.: Székely György—Fügedi Erik. Bp., 1963. (Studia Histórica Academiae Scientiarum Hungaricae 53.) 97-164.; Kubinyi András. Der ungarische König und seine Städte im 14. und am Beginn des 15. Jahrhunderts. In: Stadt und Stadtherr im 14. Jahrhundert. Entwicklungen und Funktionen. Hrsg.: Wilhelm Rausch. Linz (Donau), 1974. (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 2.) 193— 220.

98